And let me breathe again

2014.04.23. 13:36

The end of the affair

2014.04.19. 23:12

-Love doesn't end... just because we don't see each other.
-Doesn't it?
-People go on loving God, don't they? All their lives. Without seeing Him.
-That's not my kind of love.

 

Pain is easy to write. ln pain, we're all drably individual.But what can one write about happiness?

Never Let Me Go

2014.04.16. 17:17

neverletmego.jpg

It's been two weeks since I lost him. I've been given my notice now. [...] I come here and imagine that this is the spot where everything I've lost since my childhood has washed up. I tell myself if that were true, and I waited long enough, then a tiny figure would appear on the horizon across the field and gradually get larger until I'd see it was Tommy. He'd wave and maybe call. I don't let the fantasy go beyond that. I can't let it. I remind myself I was lucky to have had any time with him at all.

Tarja - Oasis

2014.04.15. 20:03

Királylány

2014.04.15. 19:56

Sweet november

2014.04.14. 20:44

Már legalább négy-ötször láttam ezt a filmet, de minden alkalommal kicsit mást jelent, más lesz a vége... Érdekes, hogy minden alkalommal sikerült azonosulnom vele. Részben ugyanúgy, de mégis másként, mint az előző megnézések alkalmával. 

Ez a film jelenti egyben a szeretetet, egyben a boldogságot, s egyben a szörnyű véget, mely elkerülhetetlen minden kapcsolat számára. De a legfontosabb: addig a pillanatig őrizni és élvezni kell, hogy boldogok lehessünk (utána is).

 

just

2014.04.13. 23:38

Forgetting Sarah Marshall

2014.04.13. 13:17

sarahmarshall.jpg

-I need to understand what I did to make you cheat. I just...

-Pete, it's not anything you did. You didn't do anything. I mean, you were great.

-Will you please cut the bullshit and have a talk with me?

-Fine. Cutting the bullshit. It got really hard to keep taking care of you when you stopped taking care of yourself. I tried to get you out of the house. I tried to get you off your little island you loved so much, the couch. You didn't wanna see the light of day! God, there was one week when you wore sweatpants! Every day.

[...]

-I'm sorry that I didn't end up being who we thought I was gonna be, you know? I tried really hard. I promise you that. I just didn't have it in me. I think if you had just, maybe tried harder.

-I tried! You have no idea how hard I tried, Peter. I talked to a therapist. I talked to my mother. I read every book possible. I took love seminars. I took sex seminars. None of it worked. None of it made a difference to you. And I couldn't drown with you any more. Don't you dare sit there and tell me that I didn't try. I did! You were just too stupid to notice.

...

2014.04.12. 08:24

Blue Valentine

2014.04.11. 10:46

Valakinek ki kell mondania. Valakinek el kell mennie. De mindenkinek fájni fog. Néha talán a szándék és a szeretet nem elég. Pedig olyan könnyű lenne, olyan gyönyörű lehetett volna minden. 

2010-es film, nem hazudok, ha azt mondom: rólunk szólt. A vívódás, a szeretet, a marakodás, a gyűlölet, a harag, a meg nem értettség, a boldogság, s a tökéletesség, valamint annak hiánya, s az azutáni vágyódás. 

De én itt is csak úgy hiszem, hogy csak meg kellett volna változnia a nőnek. Igazán akarnia kellett volna, elfogadnia és megértenie a csodát, azt, hogy mekkora kincs birtokában van.

Persze tévedhetek...

500 days of summer

2014.04.10. 21:50

500-days-of-summer-belief-bullshit-quote-sadness-Favim.com-468414.jpg

-You know what sucks? Realizing that everything you believe in is complete and utter bullshit. It sucks.

-What do you mean?

-Uh, you know, destiny, and soul mates, and true love, and all that childhood fairy tale nonsense.
What? What are you smiling at?

[...]

830840.gif

-Well, you know, I guess it's 'cause... [...] It was meant to be. It just wasn't me that you were right about.

[...]

Expectations-vs-Reality.jpg

-If Tom had learned anything, it was that you can't ascribe great cosmic significance... to a simple earthly event. Coincidence. That's all anything ever is. Nothing more than coincidence.

ehhez én csak annyit tennék hozzá: basszameg a jó tetves kurva élet! már másodjára kapom ezt a pofámba; "az élet a hibás, nem mi. a körülmények. máskor, más helyzetben működött volna" 

always

2014.04.10. 21:22

4122160415_18061732bf.jpeg

tumblr_mvelpiuCrw1sor4z6o1_500.png

...and i never let you go! I still here, and you still here. It's just a few kilometers, don't you worry about!

alt + F4

2014.04.10. 21:08

thebreakup.jpg

i want you, but you don't want me anymore. 

i wish i could forget you like how you forgot me.jpg

i never ever can forget you. and i hope, you could not me neither!

really

2014.04.10. 21:06

If-you-really-want-to-do-something-youll-find-a-way.-If-you-dont-youll-find-an-excuse.Jim-Rohn-quotes.jpg

The-life-I-really-want-to-live-only-exists-in-my-daydreams.jpg

4058405065_042027e628.jpg

if you know what i mean

2014.04.10. 20:56


156538_566752176723638_533734973_n.jpg

Breaking-up-is-like....jpg

 

szeretnélek boldognak látni

2014.04.10. 20:48

ezt mondtad nekem. erre én azt feleltem, hogy veled lennék boldog....

it's sucks

2014.04.10. 20:18

miserable-sad-relationship-break-up-quotes-sayings-pictures-pics-600x450.jpg

...amikor a fiók legmélyebb bugyrában találsz valamit, amit teljes, szerelmes, s őszinte szíveddel adtál...

...én szeretem ezt a videót, ezt a filmet, s ez a zene is tetszik :)

Hiányzol

2014.04.08. 12:33

Bíztasson hangod, mert szeretlek én,
hidd el, mindig téged vártalak.

Hiányzol nékem, mint földnek a fény,
gyere oly közel, hogy lássalak.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!

szeretlek

2014.04.08. 10:56

Szeretlek, csak szeretlek.
A Mennyben és a Földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, én belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor is, mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én, jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljuk a gödör szélén, tehetetlen, sírva,
Pedig meg fogok halni, s te nem értettél semmit,
meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni
csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani, játszani, nem félni,
játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátsza.
Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek,
Csak szeretlek akkor is,
még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva,
Szeress, mert a látszatnak, könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?
Ámen

RUN

2014.04.07. 17:02

egy hete.

balcony_1396781592.jpg_800x600

hogy plédbe burkolózva kint az erkélyen várjuk a napot

one week

2014.04.06. 10:21

Az első napok boldog mámora rettentő nagy lelkesedéssel töltött el. Szabad lettem, boldog, független. Visszakaptam az életemet, s rögtön újat is kezdtem. Felépítettem magamat, felálltam a padlóról egyik percről a másikra. Tökéletes döntésnek tűnt a szakítás. Napokig meg sem álltam, csak nevettem, minden jó volt. Majd a hatodik nap leesett, hogy vége. Rá kellett döbbenjek, hiszen sok olyan morzsa volt az úton, mely ezt hivatott jelezni. Este a következő, de az már egy vekni volt. Nem tudom mit akart jelenteni, mindenesetre a csend megtört. Részéről. Éjjel elkövettem a hibát és jól bebasztam. Ha szakítás után vagy közvetlenül, ezt sose tedd meg! Minden kibaszott hiány, félelem, nem kívánt érzés előtör. Megkérdőjelezed a döntést, melyben eddig annyira biztos voltál. Rájössz, hogy minden a te hibád. Minden. Másnap én is megtörtem a csendet, de persze nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Pusztán kedves akartam lenni, gondoskodó. De félre lettem értve. Persze egy héttel a szakítás után mi a faszt akarok? Mi közöm hozzá? Egyáltalán ha azt mondja, hogy ne keressem, akkor mért keresem? Sajnálom. Persze az se jó, hogy nem tudok róla semmit. Ha ő akar rólam tudni, elolvas bármit, amit azóta blogoltam. Unfair, hogy én nem tudhatok róla semmit, csak ő rólam. Igen, nem igazságos, mert nem az én választásom, hogy akarok-e róla tudni, vagy sem... Mindenesetre ez a nap se telt túl jól. Egyre többször kérdőjeleztem meg a döntésem helyességét, egyre gyakrabban éreztem úgy, hogy másnak kellene lennem, s akkor minden működne. Pontosabban működhetett volna. Mert már nem fog, hiszen én nem mondhatom ki, hogy akarom, mert én hoztam meg a döntést. Ő pedig sosem fogja. A büszkesége miatt, s mert talán sosem akart engem, s a velem járó kapcsolatot. Vicces az is, hogy amíg én ezen rágódok ő tévedésnek gondolja az elmúlt éveket, s talán úgy gondolja; sose kellett volna a közös élet. Pedig csak egy szó, egy mondat és én örökre vele maradtam volna. De pont az ellenkezőjét mondta ki, többször is, s így összetörte a szívemet, ellökött magától. Nem akart engem. Se akkor, se most. Mennem kellett, különben meghalok. Öngyilkos akartam lenni. Két választásom volt; vagy ő, vagy én szállok ki az életemből. Talán jól döntöttem. Talán. Hiszen ő volt az életem...

csendben, magányban

2014.04.06. 06:53

Százszor, ezerszer, s még többször törted össze szívemet. De én hagytam. Hagytam, mert akartam, hogy szeress. Akartam, hogy működjön, mert jók voltunk együtt. Veled akartam leélni az életemet, gyereket szülni neked, veled megöregedni. Vágytam a törődésedre, arra, hogy foglalkozz velem. Akartam ölelésedet, csókodat, szeretkezni veled, melletted ébredni reggel. Megtettem mindent, hogy szerethess. Törődtem veled, édesgettelek, gondoztalak, szerettelek. Jobban szerettelek, mint amennyire nő szerethet férfit. Jobban akartalak bárkinél. Mindent megadtam neked, mindent, mi adható a Kedvesnek. De egy idő után kevésnek bizonyultam. Lassan kiderült, hogy csak én dolgozok, én vágyok a tökéletesre, nekem fontos a harc. Nem kellettem neked. Se most, se később. Te nem akartál engemet, nem vágytad hallani belső dalaim. Ellöktél magadtól, s vissza sose húztál. Magamat csak azért okolom, hogy oly sokáig rosszul láttam, oly sokáig hittem, pedig csak délibáb volt minden. Mindent, mit adtam, újra adnám; őszintén, szívből, mint eddig is. Függtem tőled, hozzád voltam láncolva. De mikor zuhanni kezdtem nem volt biztosíték, mi megtartson. Segélykiáltásaimat nem hallgattad meg, vészjelzéseimet nem vetted figyelembe. Számodra ez mind közömbösnek bizonyult. Nem tudtam többet adni, nem tudtam jobb lenni. A kaktusz is eléldegél öntözés, szerető gondoskodás nélkül, de csak egy ideig. Egyszer feladja a harcot, s elköszön az élettől. Én is feladtam. Így búcsúzok tehát; utam végéhez értem. Köszönöm a boldog perceket, köszönöm, hogy szerethettem.

Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Bejegyzés

2014.04.05. 11:57

Véletlen pont most jött szembe. Vicces véletlen, haha.

bár kérdés nélkül, de...

2014.04.05. 11:35

friday

2014.04.05. 11:32

Félek, figyelnem kell a világra, 
s érzem, lelkemben tombol a tél. 
Mindig szükség van egy igaz társra, 
úgy hittem, az én szavam éppen elég. 
De félek, a magány győz le engem, óh! 

Egyedül járom a várost, 
fáradt a mozdulatom. 
Hidegen néz rám sok ember, 
mert nem érzik át a hangulatom. 

Volt egy álmom

2014.04.04. 02:25

Ide ma egy más bejegyzés akart kerülni. Egy egészen más hangvételű, hosszabb, boldogabb bejegyzés. De kaptam egy kommentet valakitől, s így most ez a bejegyzés született meg....

enjoy your new life...

2014.04.03. 23:24

keep-calm-and-start-a-new-life-1_1396560254.png_600x700

...without me

you're perfect to me

2014.03.31. 16:22

Tökéletességre törekszem. Maximális teljesítményre mindenhol. Azt szeretném, hogy én, az enyém, nekem, stb legyen a legszebb, legjobb, leg-leg akármim, bármiről is legyen szó. Ha bukásról, akkor én bukjak a legnagyobbat. Mindig a maximum! 

Benne is azt keresem, magamban is. S ez sokszor problémákhoz vezet. Időről-időre rá kell döbbenni arra, hogy az élet múlik, öregszünk, változunk, mások lesznek az igényeink. Ezáltal más kell, másnak kell tökéletesnek lennie. Ami tegnap 100 % volt, az ma lehet, hogy csak 60 %. 

 

Most pedig valahogy semmi sem az igazi már. Mindenből újat, jobbat, szebbet, tökéletesebbet akarok. Minden változik most...minden rossz már...

 

the great beauty

2014.03.31. 16:20

Mindig így ér véget. A halállal. De előtte volt egy élet.
Rejtőzve a "bla, bla, bla" alatt, ott húzódott a sok fecsegés és a zaj mögött.
Csend és érzelem. Hevesség és félelem.
A pislákoló, szeszélyes felragyogása a szépségnek. És persze a szerencsétlen boldogtalan és nyomorúságos emberiség. Mindez a zavarodottság látszata alá temetve, melyet az szül, hogy a világon vagyunk.
Ezen kívül, az van, ami van. Nem foglalkozom vele, mi van ezen túl.
Épp ezért... legyen ez a regény kezdete.

jöttem, láttam, győztem!

2014.01.16. 10:25

Mennyire büszke lehetett ránk! Odamentünk, azt hitték egy átlagos nap lesz. De mi legyőztünk mindenkit. Most már mindenki tudja: mi vagyunk a legjobbak, a legyőzhetetlen család! 

Büszkeséggel tölthette el, hogy mindkét lánya ilyen hatalmas tehetség, hogy mindenkit a hátunk mögé kényszerítettünk. Boldogság lehet egy anyának ezt átélni. Sikerünk megkoronázta nevelései gyümölcsét...

Róma

2014.01.08. 10:21

Mindig így ér véget.

A halállal.

De előtte volt egy élet. Rejtőzve a "bla, bla, bla" alatt, ott húzódott a sok fecsegés és a zaj mögött.
Csend és érzelem. Hevesség és félelem. A pislákoló, szeszélyes felragyogása a szépségnek. És persze a szerencsétlen boldogtalan és nyomorúságos emberiség. Mindez a zavarodottság látszata alá temetve, melyet az szül, hogy a világon vagyunk.

Ezen kívül, az van, ami van. Nem foglalkozom vele, mi van ezen túl.

fekete gumicukor

2013.12.16. 13:58

Nem kértem csokit ebéd után, csak két darab nápolyit. Ezért ő közölte, hogy rólam olvas most. "Egyszerűen rólad írták a könyvet." A könyv egy bulimiás (és nem mellesleg egy vad szexista) orosz lányról szól.

[zárójelben jegyzem meg, hogy az elmúlt hónapok alatt kb 6 kiló mászott fel rám]

Mindig az a baja, hogy ritkán megyek hozzá, ritkán beszélek vele. De mióta csak emlékszem, azért kerülöm őt, mert minden egyes kurva alkalommal nekiáll szidni - jobb esetben a családomat, s nem közvetlenül engem. Oda, ahol belédbasszák a kést, nem mész újra, nemigaz?! Hiába szeretet, hiába az ünnepek, hiába a család. Untig elég egy idő után. Nem akarok semmi mást, csak nyugalmat. 

Annyira érdekes az aggodalom, s a szeretet. Mindenki más módon fejezi ki. Van, aki megfojtja a másikat, van, aki elüldözi, van, aki ki sem mutatja. Egyik sem jó. A legjobb lenne egy érzelemmentes, szürke robotvilágban élni. Ha kívánhatnék karácsonyra, azt kívánnám: tűnjön el az összes érzelmem örökre.

Úgy érzem, elrontom a jelenemet. Rossz döntéseket hozok, ezáltal elrontom a jövőmet is. De ami még rosszabb: folyamatosan azon gondolkodom, hogyan tudtam volna jobban, bölcsebben, helyesebben cselekedni a múltban. Nem vagyok biztos magamban. Nem vagyok biztos benne, hogy helyesen cselekszem. Valószínűleg nem is...

Nincs, aki figyelmeztet, ha rosszul döntöttem vagy tanácsot adna; hogyan cselekedjek helyesen.

Szóval ha ezt figyelembevesszük, bassza meg az összes, aki nekem papol mindenféle faszságot. Merthogy évek óta megállok a lábamon, tolom előre a szekeret és ahhoz képest, hogy milyen instabilan állok a földön, nagyon is jól teljesítek.

Hányszor kérdőjelezhetők meg életünk során hozott döntéseink?
Vajon hány alkalommal bánunk meg valamit?
Vajon tudunk élni a fájdalommal? Ha igen, meddig?
Hányszor tudunk rossz döntést hozni?
Mennyi és mekkora áldozatot kell hoznunk 5 perc boldogságért?
Egyáltalán megéri?

Ajánlott olvasmány

2013.11.16. 22:18

656428_2.jpg_224x373

Lévay Anikó: Borderline személyiségzavarom van

ő

2013.11.13. 14:53

Ülni a sarokban.
Egymagad.
Nem fáj a szíved, lelked halhatatlan.

Felállni, s pörögni, forogni.
Elesni.
Nem fáj a seb, véred kionthatatlan.

R

2013.07.16. 18:36

Annyi minden érdekelne. Sok felé mennék. Mindent kipróbálnék. Oly sok mindent csinálnék. De minden csak feltételes mód. Minden csak álom. Minden csak itt van, a képernyőn és a képzeletemben. Emlékkönyvre rég nincs szükségem, hiszen nincs emlékem, melyet papírra vetnék, lerajzolnék, vagy elmondanék az utókornak. Régen voltak álmaim. Volt idő, mikor elhittem, s tervezgettem. Mikor minden olyan szép volt és csak a jövőt vártam. Csak a ma számított és a holnap reménye, hogy még a mánál is szebb lehet. Volt, mikor boldog voltam...

Ma már minden sivár. Sápatag és halott. Már nem várom a holnapot, nem várom a reggelt. Ha valamiben reménykedek, az csak a vége lehet. 

Mi van, ha feladod az álmaidat? Mi van, ha beletörődsz a boldogtalanságba? Mi van, ha egy szebb napot remélve mégis felkelsz a következő szürke reggelen? Mi van, ha lesz még jobb is? S mi van, ha nem?

H

2013.07.16. 09:37

Nem vagyok boldog. Még mindig nem. S úgy hiszem mar nem is leszek az...

Egy álomvilágban kell élnem ahhoz, hogy valami olyan történjen, amit élvezek is. Álmodnom kell ahhoz, hogy egyáltalán történjen valami. 

Nem bírom már sokáig...

thanks for nothing

2013.07.02. 15:23

Köszönet a sok semmiért a családomnak!

Köszönöm, hogy mindig törődtök velem, köszönöm, hogy mindig fontos vagyok számotokra, köszönöm, hogy számítok nektek! Igazán nagyon-nagyon köszönöm!

Boccs, hogy ilyen szar vagyok. Boccs, hogy élek, ígérem, többször nem fordul elő!

hát ez is egy nagy FUCK

2013.06.23. 17:56

Oly sok mindent tudnék megosztani, de valahogy úgy érzem, hogy felesleges. Senki sem kíváncsi rá, aki pedig igen, az nem itt fogja nyomon követni az eseményeket, hanem felhív telefonon, s megkérdezi mi van velem. Mindig, mikor javulna valamit a helyzet, mikor eldöntöm, hogy végre élni fogok, s mikor végre terveket szőve boldog próbálok lenni, beüt valami nagyon rossz, valami, amit nem terveztem és végképp nem lehet elfogadni így a dolgokat. Persze el _kell_ fogadni, s ebből kell építkezni, s továbbindulni. Mégis nagyon fájó, hogy soha semmi nem lehet olyan, amilyennek megálmodom. Minden egyre csak rosszabb és rosszabb lesz...

Nekem senkim ,de senkim sincsen...

Mármint én nem hiányzom senkinek. Ez tény. Ha nekem egy ismerősöm eltűnik egy időre, azonnal aggódni kezdek érte, megkeresem, megkérdem jól van-e. De én akárhányszor érzem szarul magam, akárhányszor tűnök el senki, de senki észre sem veszi.

Hát csak ennyi a lényeg egyébként.

Mármint most vége. Meguntam. Meghúztam a vonalat. Elfogyott a kedvesség, az önzetlenség, a segítőkészség. Basszátok meg mindannyian!

Kaptál, de mit adtál? Elvetted, de megköszönted? Elvárnál még, meg még és még többet, mi?

Hát megszoptad öregem, mert zárul miki móka tára. Mehetsz máshova kuncsorogni, mást kifosztani, másnak a jóindulatát kijátszani, mást kihasználni, mást kiszipolyozni.


Ezentúl nem vagyok tekintettel senkire és semmire. Nem érdekel senki és semmi. Önző leszek, mint te és te, pont mint ti, mindannyian!

Köszönjétek: önnön magatoknak!

CSÁ!

silence

2013.05.14. 13:47

Azzal a legnehezebb együtt élnem, hogy senki sem ért meg a környezetemből. Tényleg nem. Azok, akik hasonló dolgokon mentek át, talán szimpatizálnak a gondolataimmal, érzéseimmel, de a többség sosem fogja (bár adná az ég) megérteni, min megyek keresztül.

Nem azért akarok házasságot kötni, mert az milyen menő, vagy milyen elfogadott társadalmilag, vagy tudomisén. Egyszerűen csak azért, mert szeretnék tartozni valakihez. Hozzá. Szeretem. Szeret. Ennyi, más nem kell. Valóban nem, de szeretném, ha tudná mindenki, hogy mi összetartozunk. Ha tudná az egész világ, hogy nekünk nincs másra szükségünk, hogy nem akarunk mást az életünkben, csak egymást. Ez elköteleződés, hűség és a szerelem kimutatása. Semmi több. Egy papír, amit elégethetsz. Egy döntés, melyet visszavonhatsz. De egy érzés, amit átélhetsz napról napra. Minden reggel, mikor felkelsz tudod, hogy neked van Ő. Van családod, van valaki, aki hazavár, van valaki, aki szeret. Tudod, hogy hiányzol valakinek, hogy valakihez tartozol. Ha bajod esne, Ő majd belehalna. Több... sajnos több egy egyszerű párkapcsolatnál. Mert mégis valahol benne van a visszavonhatatlanság, a véglegesség, a megnyugvás. Az örökké tartó szeretet.

Van családom. Széthullott. Ezért is szeretném azt a papírt. S ezért is szeretnék saját családot. Mármint gyereket, férjet. Na meg azért, mert hány évig leszek még itt? Mikor kellene ezt a lépést megtenni, ha nem most? Késő lesz. Túl késő. Ha 20 év múlva meghalok, mit mondok a gyerekemnek, akit magam mögött hagyok árván? "Boccs, nem jöhettél előbb." " Nőttél volna fel gyorsabban." Szüksége van a gyerekkorra, szüksége van a szüleire egy gyereknek. A felhőtlen boldogságra, az álmokra, a nagy tervekre. A hibákra, melyek után a szülők biztonságot adó háta mögé lehet bújni. De mit tesz az, akinek ilyen nincsen, mert idejekorán hagyták el? Azonkívül, hogy rendkívül magányosan, kétségbeesetten, depressziósan próbálja napjait egymásután végigélni arról álmodozik, hogy neki sokkal-sokkal korábban fog gyereke születni, hogy ez az ő gyermekével ne történhessen meg. De van-e értelme később is gyereket nemzeni? Mikor már kifutott abból az időből, hogy velük ez ne történhessen meg? Ha már csak másfél évtizede van vissza addig a bizonyos korig?


De az álmok elsuhannak csendesen. Napról-napra távolodnak, elvesznek a messzeségben. Nem kell se arany, se gyémánt, se férj, se utód. A saját békémet szeretném meglelni, hogy boldog lehessek egymagamban...

Egy mosoly részletei

2013.05.02. 17:34

Megint a hegytetőn ülök, s hallgatom a kedvenc zenéimet. Szívom a cigarettát, s nagyokat sóhajtozok, hogy minden arra repülő madár, bogár, s egyéb teremtmény tudja: sok gondom van, de nem adom fel, nem adhatom fel! Órák óta csinálom pontosan ugyanezt, de fel sem tűnik. Egyszer csak észreveszem, hogy két bokorral arrébb megint az a srác ül, aki már oly sokszor. Ugyanaz; zenét hallgat, bagózik és nagyokat sóhajt. Néha összetéved tekintetünk, de ennyi. Nem történik más. Ő nem szólít meg, én nem megyek oda hozzá. Rég nem jártam itt. Az élet másképpen alakult, mint gyerekként gondoltam. Azt hittem, majd boldog leszek, mire ezt a kort elérem, de sajnos ki kell ábrándítsam kölök énemet: a boldogság egy fiktív dolog.

Eszembe jutott, mikor arról mesélt, milyen is vagyok. Mennyi mindenben tévedett! Bár, ha jobban belegondolok; lehet, hogy én tévedek önmagammal kapcsolatban. Lehet, hogy én csak szeretnék lenni valamilyen, de nem olyan vagyok. Közel sem. Az biztos, hogy mindenki másmilyennek lát. Senki sem látja az értékeimet, a bennem rejlő valóságot. Persze nem is kell. Sosem lesz családom, nincs miért gyönyörűnek és tisztának lennem. Lehetek gonosz és önző.

Indulnom kell haza. Holnap dolgoznom kell, addig pedig nem ártana aludnom, hogy emberi formára hozhassam magam reggel. A lejátszóm úgyis lemerült már.

- Szia! Rég nem láttalak erre... - hozta rám a frászt a srác.
- Szia! Régen is jártam erre. Szia! - feleltem meglepődve. Közben mentem tovább, meg sem álltam neki.
- Holnap itt leszel? - kérdezte, még mielőtt túl messzire érnék.
- Te igen? - fordultam vissza.
- Itt! - mondta mosolyogva,s mintha valami reményt sugallt volna a szeme.
- Akkor nem jövök! - mondtam, s indultam is tovább.
- Kár! Mert már nagyon régóta akartam veled pár szót váltani.
- Megtetted. - mondtam rettentő gorombán - Hidd el, nincs bennem semmi érdekes! Az elmúlt 10 évben sosem szólítottál meg, pedig nagyon vágytam rá. Most, hogy az életem még szarabb lett, kurvára nincs szükségem senkire. Nem vagyok jó társaság, nem vagyok szép, nem vagyok érdekes.
Meg se tudott szólalni, úgyhogy csak néztük egymást pár másodpercig, majd eljöttem.

Természetesen holnap ismét mentem, mert gondoltam biztos nem lesz ott. De tévedtem. El akartam kanyarodni, de észrevett, s láthatóan nagyon várt már. Leültem messzebb tőle a fűbe, felhangosítottam a zenét; jelezvén: nem akarok társaságot. Mellém jött és csak hallgatott. Nézte azt, amit én: az életüket élő embereket. A kis hangyákat, ahogy szorgoskodnak.

Pontosan ugyanígy telt a következő pár hét, majd hónap. Persze nem minden nap mentem. Egy-egy alkalommal volt, hogy ő nem jelent meg. Különösebben nem tűnt fel, hogy nincs ott.
Aztán ahogy teltek a napok, észrevettem, hogy már hetek óta nem láttam. Elkezdett zavarni, s minden nap mentem. De ő nem volt ott soha. Teltek a hónapok, s ritkábban jártam oda. Róla is elfeledkeztem. Mintha sosem létezett volna.

Évekkel később mentem újra, s pont akkor, pont ott ő is ott volt. Egymásra néztünk. Láttam, hogy gyűrű van az ujján. Rám mosolygott, s biccentett a fejével. Ugyanezt tettem én is. Valahogy jól esett a mosolya. Nagyon jól. Elért a szívemig. Éreztem, hogy megért, s nem haragszik rám. Örültünk, hogy újra látjuk egymást. Talán évek telnek majd megint el a következő mosolyig...

Teljes gyönyörűség

2013.05.01. 22:21

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja
igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor
irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az
ágyasa sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de
önmagát; aki ezt felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik
áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra gyűjti a pénzt, mintha a
felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a
lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel. S hogy a
nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk:
ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely
rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.

my way, my life

2013.05.01. 21:30

cross-road_1367436561.png_324x400

szóval az van, hogy egy elég nehéz döntés előtt állok. ismét. nem tudom hova tovább... fostalicska :P

csak egy ölelés

2013.04.25. 23:39

Annyira vágyok rá, hogy néha igen, megszakad a szívem. Az ölelésére, a mosolyára, arra, hogy tudjam, mellettem van, támogat és erősít. Fene tudja, hol van. Azt sem tudom ki ő, de egy biztos, egyre inkább hiányzik az erő, ami akkor is tovább visz, amikor én már kevés vagyok. És igen. Kell, nagyon kell, mert egyedül lehet, hogy összeroppanok.

hurt

2013.04.25. 13:09

Tegnap este megint így éreztem magam. Nem tudom miért.... Pedig olyan szép volt a nap! Olyan régen volt már ilyen szép. Boldog voltam. Azt hiszem, még mindig nem tudom befogadni és átadni magam... már sosem leszek "teljes ember"!

...I would find a way...

csak ennyi

2013.04.23. 22:48

Felkelt reggel, megitta a kávéját, köszönt a szomszédoknak; elment dolgozni. Üdvözölte a kollégákat; rámosolygott a főnökre, elvégezte a munkáját. Elindult hazafele, megállt bevásárolni; szólt pár kedves szót az eladónak, hazament. Megvacsorázott, ivott egy pohár bort, megnézte a meccset, majd fejbe lőtte magát.

P.C.

2013.04.23. 16:20

Senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül hogy birtokolnánk.

i'm done

2013.04.06. 11:00

tumblr_mhnv1duldd1qbs7rao1_500_1365238801.jpg_478x476

azzal, hogy mindig csak mások boldogságát nézzem....

just enough

2013.04.05. 20:54

Még mindig keresem a célt, az értelmet, az okot. Még mindig nem értem miért érdemes élni.

Felkelünk, robotolunk, lefekszünk. Felkelünk, robotolunk, lefekszünk. Hétszer egymást követve, ötvenkétszer egy évben.

Valóban ennyi lenne? Valóban ezért születtünk volna? Valóban csak ennyi lenne?

Just give me a reason!

2013.04.05. 20:51

Régóta, már hónapok óta foglalkoztat újra napról napra erősebben, naponta többször is a halálvágy. Elfáradtam. Nem akarok többet küzdeni, nem akarok többet erőlködni. Minden próbálkozásom csődöt mond, minden tönkremegy. Meddig kéne még szenvednem? Meddig kéne még hitegetnem magam? Vége. Ennyi volt. Ami nem megy, nem kell erőltetni!


Feladtam az egész életemet, azt hittem, minden könnyebb és jobb lesz. Egy ideig az is volt. De azóta ugyanolyan. Vagy még rosszabb.

Úgy érzem, hogy visszahúzol. Visszatartasz. Erőtlennek érzem magam, szarnak.

lista

2013.03.16. 15:13

Készítettem egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretnék, amikre vágyom. Ez mind szép, s jó, de fog-e valaha rövidülni a lista? Fognak-e teljesülni a vágyak? Lesz-e más az élet egyszer?

Olyan, mint...

2013.03.16. 15:12

biztosítókötél nélkül sziklátmászni
oxigénpalack nélkül a Holdon sétálni
ejtőernyő nélkül a repülőből kiugrani
fékezés nélkül 140nel a kanyart bevenni
mosoly nélkül az életen végigmenni

reménytelenül

2013.03.11. 20:36

Nem úgy működik ez, hogy nekiállsz és csinálod. Sajnos nem. Elgondolsz valamit és próbálod megvalósítani. Szarból viskót építeni. Sőt, ha még ügyesebb vagy, lakóházat. Nem, nem várat. Dehogyis! Szarból?! Ez nem így megy! Az élet nem ennyire egyszerű...

Telnek-múlnak a napok, tudod, hogy semmit sem érnek, tudod, hogy minden holnap ugyanolyan. Felesleges felkelni, nézni, ahogyan mindenki igyekszik munkába, elviszi a gyereket iskolába, elmegy vásárolni, leül a TV elé, megcsókolja a házastársát, s álmodja az igazakét. Neked nem így működik, mert te más vagy. Már a lefekvéssel gond van, hiszen olyankor minden olyan csendes. Nem nevetnek a gyerekek, nem sírnak az anyukák. Nem fáj senkinek a szakítás és nem örül senki a vörös rózsaszálnak. Olyankor csönd van és sötét. Megnyugtat a magány.

Fáj, hogy minden lámpa kiégett. Fáj, hogy minden vár túl gyenge lapokból lett építve. Voltak álmok, melyek nem váltak valóra... vagyis inkább így: nem voltak álmok, melyek valóra váltak volna.
S lépten-nyomon ebbe botlani rettentően fájdalmas érzés.

Mi értelme van élni, ha mindenki jobb nálad? Mi értelme van létezni, ha semmiben sem vagy jó? Mi értelme levegőt venni, ha fájdalmas kifújni? Kinek akarsz hazudni, mikor mosolyra görbíted a szádat?

Volt egyáltalán valaha, hogy boldog voltál? Volt, hogy nem aggódtál? Volt, hogy kisimult arccal ébredtél? Volt, hogy a rémálmoktól nem szenvedtél? Volt, hogy zsebkendőt nem a könnyeidért vettél?

Engem csak az aggaszt, lesz-e jobb ez valaha? Vége lesz-e a depressziónak? Könnyek helyett mosoly fel fog-e törni? Fogok-e valaha igazán élni??

csorbult élet

2013.03.05. 20:06

Nem tudom mért van ez, de már nem hiszek benne. Mármint ebben az egészben. Mindenben. Semmiben sem. Volt idő, mikor úgy gondoltam, minden nehézség, minden próba, ami elé az élet állít azért van, hogy erősödjek. De már nem gondolom így. Már mindent csak szarnak és nehéznek látok. Borúsnak és elbaszottnak. Nem való nekem ez a világ!

Belevágom a fejszém, de nem dől ki a fa. Nem is azért, mert rosszul csinálom, hanem mert valami elbaszott agyú seggfej megtámasztja a túloldalról a törzset. 

És még az is le van szarva, hogy haldoklom közben. Levegőt sem kapok, a szívem sem dobog. Nem érdekel senkit. Ott rohadjak meg!

Van ennek értelme? Van értelme miért küzdeni? Fogok én valaha győzni? 

Leszek még boldog?

in memory of my mom

2013.02.25. 14:40

faith

2013.02.24. 00:55

azt hiszem nem hiányoznék, ha nem lennék. úgy érzem nem hagynék magam után ürességet. úgy gondolom, nem szeretsz eléggé. 

s ezt sosem fogom tudni megbocsájtani neked!

I have to die

2013.02.21. 21:02

Fekszem, s érzem, ahogy megalvad ereimben a vér. Szívem egyre lassabban lüktet, majd leáll.

Talpam, mellyel a tenger áztatta homokot tapostam nem érint több talajt. 
Lábam, mellyel maratont futottam, nem visz új útra többé.
Térdem, mellyel templomokban térdepeltem imádkozva, nem fáj már.
Combom, melyet alig takart kihívó szoknyák fodra, egyre hűvösebb.
Csípőm, mellyel táncaimat tettem ékesebbé, nem lesz segítségemre gyerekem születésénél.
Hasam, mely megannyi ínycsiklandozó ételt fogadott be, nem emészt többé.
Melleim, mellyel férfiak vágyát keltettem fel, nem vonz több perverz szemet.
Karom, mely annyi ölelést és szeretetet zárt magába, nem emelkedik többé a magasba.
Vállam, mellyel oly sok súlyt cipeltem hosszú életem folyamán, végre nyugodtan hever.
Ajkam, mellyel édes csókokat loptam, nem görbül többé mosolyra.
Orrom, mely fenséges illatok befogadója volt, nem érzi már a tavasz illatát.
Szemeim, melyek gyakran lábadtak könnybe, nem vágynak többé szemüvegre.
Hajam, mely az évek során egyre ritkább lett, nem őszül tovább.

Fekszem, s érzem, ahogy kiszáll testemből az élet. Lelkem végre örök nyugovóra térhet. Boldogan már.

ezt meg csak azért, hogy később is megtaláljam, ha keresném. és meg mert...
http://www.youtube.com/watch?v=GemKqzILV4w

sóhaj

2013.02.13. 21:38

szeretnék pár napra nem félni. szeretnék önző lenni. szeretnék élni!
szeretném érezni a napsugarakat! szeretném ha a szél borzolná hajamat!

meddig kell még várnom, mennyi álmom kell még összetörve látnom?
meddig tart míg célomig eljutok? mi lesz így az életemmel?

shut the fuck up

2013.02.13. 20:44

Könnyű azt mondani: Állj fel! De ha nincsenek lábaid, mit csinálsz? Kúszol? És ha nincs karod? Ordítasz? S ha néma vagy? 
Baszott idegesítő érzés a tehetetlenség!

Mindenki könnyen ítélkezik, s mindenki könnyen mondja azt, hogy ez (vagy az) semmiség. Egészen addig, amíg a saját bőrén nem kell megtapasztalja, mennyire is kurvanehéz a sziklatömböket cipelni nap mint nap a válladon.

összeomlott...am!

2013.01.25. 12:47

Nem az egyetemmel, s nem a párkapcsolatommal, vagy a betegségeimmel, netán az életkörülményeimmel van a problémám. Mindennel. Az egész kibaszótt hóbelebanccal! Az életemmel. Úgy, ahogy van! Szeretnék egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy úgy létezhessek, hogy senki sem lát. Szeretnék egy olyan lakást, ami messze van mindenkitől, minden élő és élni akaró személytől. Elegem van a mindennapos kínlódásból! Belefáradtam és meguntam. Nem akarok már semmit, csak nyugodalmat. Csöndet és békét. Semmi másra nem vágyom! Minden megy a maga útján, nem kell erőfeszítés ahhoz, hogy a dolgok rendeződjenek, mert megoldják önmagukat. Csak ennyit szeretnék, nem többet!

Ne kelljen befizetnem a számlákat, mert kifizetik önmagukat. Ne kelljen tanulnom a vizsgákra, mert elégségesek maguktól is. Ne kelljen bejárnom az órákra, mert megtartódnak nélkülem is. Ne kelljen sétálnom a kutyákkal, mert megsétáltatják magukat. Ne kelljen elmennem a boltba, mert minden megvevődik magától. Ne kelljen beszélnem senkivel, mert a párbeszéd lezajlik magától. Ne kelljen élnem, mert a föld forog tovább...

Elég nekem egy cimke, egy betegség, egy probléma, egy nehézség. Nincs már erőm, nincs már hátam és nincs már vállam, ahol elférne még több, ami ne rogyna össze az egész szarkupac alatt.

Elegem van! Unok és utálok mindent, mindenkit. De legfőképpen magamat! sziasztok...

csak egy idegen

2013.01.17. 18:44

[...]

...elmondanám most azt, mi el nem mondható...

[...]

...nehéz lesz bár, de megyek...

[...]

...és nem bánt a múlt, sok régi emlék bennünk ég, csak fénykép lesz az, ami most még igaz; egyedül oly csendes lesz az éj...

[...]

!

2013.01.17. 16:24

a képernyő mögött megbújó, anonimitást kihasználó kurva anyádat!

i'm so fucked up

2013.01.16. 15:11

johnny_cash_1358345459.jpg_400x400

Önző dolog, tudom. Az ember önző és ösztön lény. De leginkább önző.

  

Már készülök egy ideje írni egy bejegyzést, de ma úgy esett, hogy készülnie kell egy másiknak. Aztán azt hiszem úgy sikerül majd, hogy mindkettő benne lesz, mivel van közük egymáshoz - pedig véletlen volt, nem én akartam így!

 
 

Mostanában jól vagyok. Nagyon jól. November végén/december elején volt egy nagyon súlyos kiborulásom, egy eléggé mélypontom, amin nem sikerült átlendülnöm és túlzottan átadtam magam az érzéseknek, a gondolatoknak. Már-már én is elhittem, hogy úgy van jól, ahogy nincsen. Aztán szerencsére rendeződött minden. Azóta jól vagyok. De majdnem elvesztettem Őt. Erősebbnek érzem magamat, s szorosabbnak a kapcsolatunkat. Ami jó. Legfőképpen azért, mert jót tesz nekem, segít talpon maradni napról-napra. Valahogy most nem olyan feketék a felhők. Valahogy szép az ég...

   

Közben úgy alakult, hogy találtam valakit, aki megmutatta nekem, hogy fontos része vagyok a társadalomnak. Hogy van miért élnem. S igen, ez a valami az, amire eddig mindig is vágytam, az életcélom; hogy segíthessek másokon. Persze van, aki ezt nem hagyja, s attól nagyon-nagyon rosszul vagyok. Lételemem a segítség, az adás...

  

Önző módon erőltetek rá dolgokat, rendkívül önző módon. Majd a ráerőltetetés után rájövök, hogy másképp akarom, s azt erőltetem rá. Undorító, szánalmas viselkedés!

Itt van pl ez a gyerek-ügy. Magam se tudom mit akarok, s amit akarok, azt mért akarom. Régen tudtam hogy mit NEM akarok. Sokkal egyszerűbb volt az élet. Most már ezt sem tudom...

     

Hallottam reggel a rádióban egy csajról, aki 23éves. Fél éve halt meg az anyukája, akit otthon ápolt. Most dolgozik, s a barátja, akivel 3ésfél éve van együtt, eljegyezte. Kapott valami díjat, a kitartó és odaadó lelkéért. Merthogy a történethez még hozzátartozik, hogy van egy féltestvére, aki 4 éves és neki kell nevelni őt. Olyan dolgokat mondtak róla, ami nekem nagyon rosszul esett. Nem azért, mert tőle sajnálok bármit is, hanem azért, mert bennem senki sem veszi észre soha a kincset. Engem mindenki szarnak tart, egy utolsó féregnek. Amit én csinálok, az nem egyedi, nem nagy dolog. Én nem vagyok erős és nem vagyok különleges. Előttem nem kell megemelnie senkinek sem a kalapját!

Én mikor kapok elismerést azért, amit teszek? Mikor fogja valaki azt mondani: "hát tudod, amit te csinálsz nem semmi! Más ezt nem bírná!" Soha. Sorra kerülök ilyen helyzetekbe, hallom ahogy dicsérgetnek valakit, vagy még rosszabb, ahogy nekem dicsérnek valakit a nagyszerűsége miatt. Nekem ez annyira rosszul esik. Rólam senki sem beszél így. Engem nem becsül senki.

Én csak 3 éve vesztettem el anyámat. Nekem csak a maradék családomról kellett gondoskodnom, s a "az 5 gyerekről". Csak egyetemre kellett járnom. Csak a házimunkát elvégeznem. Nekem csak talpon kellett maradnom, nem összeomolni, míg mindenki más megtette körülöttem. Ez mind olyan könnyű, igazán semmiség. Tényleg az, de baszki. Én is akartam volna gyerek lenni. Én is akartam volna piálni mint egy állat. Én is akartam volna utazni. Én is akartam volna ÉLNI! De nekem még csak egy kurva vállveregetés sem járt soha. Ki beszél itt gyerekről?! Ugyanmár, mért érdemelném meg azt? Eljegyzés?! Na most már sírok, annyira röhögnöm kell...

    

De le vagytok ti szarva mind! Az a lényeg, hogy én tudom, hogy különleges vagyok. Tudom, hogy amit teszek, s tettem eddig is, az nem mindennapi. A környezetemben senki sem tenné, vagy tette volna meg ugyanezt. Én vagyok a legerősebb, legönzetlenebb és legkitartóbb ember, akit csak ismerek. Akkor is, ha anyám máshogy gondolta élete minden egyes napjában. Azt is tudom, hogy azért büszke volt rám, s lenne most is...

    

  

 "Nagyot fordult a világ de én maradtam s csak nincs aranyérem a nyakamban mégis győztem mert látom magam gyerekként ahogy most élek azt mennyire szeretném"

[..]

"hogy valóság lesz abban kevesen hittek az isten háta mögül kettővel borsodból többre vittem mint vártam a sorsomtól"

    

"Ha itt lennél, büszke lennél, hogy akit neveltél mennyit elért! Tekints le rám!"

  

 

i'm not dead

2013.01.03. 06:08

Néha el kell töprengjek azon, hogy amiben élek valóban az én életem-e. Hogy nem csak álmodom-e.Hogy nem csak én képzelem azt, hogy valós.

Mikor reggel felkelek, s megölelem, vajon valóban ott van-e mellettem? Mikor szendvicset csinálok neki, tényleg ő eszi-e meg? Vajon tényleg kiviszem-e az állomásra és tényleg felszáll a vonatra, vagy csak a képzeletem szüli az egész történetet? A szomszéd hölgy valóban létezik, vagy csak én képzelem, s amúgy az egész egy üres lakás. Vagy akár ott sincs?...

Mindig félek, hogy egy nap kiderül, hogy akit szeretek, amiben hiszek, ahogyan élek, tulajdonképpen nincs is, csak a képzeletem szüleménye. Rettegek ettől a felismeréstől. Mindig megkérdeznék random embereket, hogy ők is látják-e, meg tudják-e fogni azt, amit én, de félek, hogy a választ sem valósnak ítélném meg, hanem csak képzelném.

Az álmaim mért tűnnek valóságosabbnak, mint a valóság? A fájdalom, mikor felébredek mért rosszabb, mint egy bordatörés? Mért fáj az élet? Mért nem tudok CSAK élni?

Szeretnék kérni pár napot, mikor kikapcsol az agyam, mikor nem pörög, nem gondolkodik, nem frusztrál, CSAK van.

rémségek szigete

2012.12.30. 02:17

Lehunyom szemem, s álmodok.
Egy másik életbe így jutok.
Szeretve lenni, s szeretni;
Hogyan kell jól csinálni?

Ülök a dombtetőn és lenézek,
Alattam futkosó tücskök zenélnek.
Elájulok majd ébredek: miért
Rettegek, ha nem félek?

[...]

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.

Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: ,,Egy, kettő, három... nyolc, kilenc" aztán sajátmagára mutatott: ,,tíz". Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

Szembe-fordított tükrök

2012.12.29. 01:17

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

//Weöres Sándor

felelősség

2012.12.27. 17:56

the_prince_and_the_fox_by_pokita_1356627331.jpg_400x307

- Megszelíditeni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
- Kapcsolatot teremteni? kérdezte a kis herceg.
- Úgy bizony-mondta a róka. -Te pillantanyilag nem vagy számomra más,
mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. De ha
megszelíditesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a
világon. És én is egyetlen leszek a számodra...

let the rest fall

2012.12.24. 01:16

Fárasztó minden reggel felkelni, s felölteni ugyanazt a mosolyt. Kimenni az ajtón, s elhitetni mindenkivel, hogy minden rendben van. Elmenni dolgozni, megbaszni a nőd, játszani a gyerekkel. Közben belenézel a tükörbe, s egy ismeretlen arc tekint vissza. Fáradt, unott, szánalmas tekintet. Fáj minden mosoly, minden jókedv-pillanat, izzasztó a boldogság. Szeretnéd bezárni az ajtót, s elengedni magad. Összeroskadni a földre, s zokogni, üvölteni, s szitkozódni. Elmulasztottad életed pillanatait, fáj a múlt, amit a válladon cipelsz, s már-már az emlékek hátizsákját egy szakadékba dobnád. Sok reggelen mindennél többet tudnék adni egy csendes napért. Egy napért, mikor nem kell felkelni. Mikor nincsen se kutya, se macska, se pasi, se élet. Nincs meló, nincs tanítás, nem kell boltba menni, s a nikotin sem hiányzik. Mikor csak fekhetek, alhatok és semmi más nem számít. Átjárja testemet a lélektelenség, a depresszió, az üresség. Néha kell ilyen nap, hogy másnap megint mosolyogni tudjak, s eljátszani a bohócot az udvarban...

Ha elbaszol valamit, sokáig ihatod annak a levét. Te főzted, viseld a következményeit. Meg anyádéit! Az életben sok válaszút van, nincsenek jó döntések. Emberek vagyunk, tetteink formálnak minket érző lényekké. A múlt sokszor fájdalmas, sokszor megbánhatóak a választások, s a jövő is gyakran kétségbeejtőnek tűnhet. De ez mind csak látszat. A fontos az, hogy odabent, legbelül minden rendben legyen. Nem a pofán hordott mosoly a fontos, hanem a lélekben lakozó. Ráadásul ahhoz még drága fogkrémre sem kell költeni...

Belekezdhetsz százezer dologba, végigcsinálhatsz megannyi tervet, de lehet, hogy akkor sem leszel boldog. Valami mindig hiányozni fog. Te magad! Önmagadért dolgozz, önmagadért tanulj, önmagadért szeresd a párod, s önmagadért élj. Nem az a fontos, hogy mennyi pénzed van, milyen a verdád és hányszor basztál aznap. Az a felbecsülhetetlen, hogyha tudod szavak nélkül is, hogy azt teszed, amit szeretnél. Az a munkád, amit szeretsz és élvezel, nem pedig ami jól fizet. Azzal élsz együtt, akivel szeretitek egymást, nem azzal, akinek sok a pénze, vagy jó az ágyban. Inkább legyek szegény, csak csinálhassam azt, amit szeretek, s a párom sose hagyjon el! Sok gyerekkori vágyam van, sok be nem teljesedett vágyálom. Sokuk sosem fog valóra válni, de többségüket elérem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert szívem sosem nyugodhat...

Ezzel az egésszel csak azt akartam mondani, hogy nem vagyok boldog. De nem baj, mert teljesítem napról napra a kötelességemet, felelősséggel tartozom másoknak, s nem hagyom őket cserben. Lépésenként próbálom felépíteni az álomváramat, hogy egyszer én is igazán boldog lehessek, s a mosoly az arcomon ne varrva legyen. Talán egyszer sikerülni fog megvalósítani mindent a listáról. Talán nem. Nem ez számít. Tudom mi a célom, tudom mi a fontos, a többi meg ott rohadjon meg, ahol van!

2012.12.14. 19:54

ha volna két életem...

...nem bíznék senkiben

Néha...

2012.12.13. 22:30

...úgy érzem szétrobbanok; hogy semmi sem jó, nyugtalan vagyok; sehogy sem jó. Mennék én, indulnék, de visszahúz valami. Nem tudom mi. Mégis; maradnék, de valahogy mozdít valami.

Világmegváltó szeretnék lenni. Egyszerre száz helyen lenni, egyszerre kétezer dolgot tenni...

Éjjel nappal lenni, nappal sötétbe burkolódzni.
Nyáron hideg lenni, s télen felmelegíteni.
Mikor fáj megnyugtatni, s mikor nem megy rásegíteni.

Elengedni, mikor nagyon húz.
Tolni felfele, ha a lejtőn visszagurul.
Egyről a kettőre így hogyan jutunk?

Pedig még ebben a kurva életben sem vagyok igazán jó...

Néha kell olyan nap, hogy elbaszom az életemet;
néha jó úgy ébredni, hogy nem kellek senkinek.

piano

2012.12.07. 18:44

Egyszerűen csak szép...

faith

2012.12.06. 16:21

Igazságtalan az élet, vagy csak én vagyok önző? Miért sújtja haragjával a sors azokat, akik nem érdemlik? Miért nem kapnak esélyt azok, akik boldogságra szomjaznak?

Végigmenni az utcán úgy, hogy lássam, hány fájó szív jön szembe.

Bemenni úgy a boltba, hogy lássam, hány éhes száj vár egy falat kenyérre.

Ülni a szökőkút mellett úgy, hogy lássam, hány kiszáradt torok álmodik egy csepp vízről.

Kimenni úgy a pályaudvarra, hogy lássam, hány magányos lélek szál le a szerelvényről.

Magány

2012.12.03. 10:38

Becsukom az ablakot, s lehúzom a redőnyt.
Kihúzom a neten, s lecsukom a szemem.
Kizárok mindent, mi éltet,
Mert tudom, hogy a remény figyel!

Nem akarok semmit,
Nem akarok élni.
Tudom, hogy jön a vége,
Tudom, hogy ennyi!

Lehunyom a szemem,
s becsukom a fülem.
A boldogság távol álljon tőlem!
Nem számít a nevem!

Az ejjel azt almodtam,hogy meghaltam.
De eppen akkor boldog voltam.
Ugyanolyan maganyos mint maskor,
De el mosolyogva aludtam.

2012.11.26.

[cím nélkül]

2012.11.18. 18:58

A hiány az, mi mindent felemészt.
Távol lenni tőle, s tudni, hogy minden az én hibám.
Szembe szállni a jelennel, s elviselni minden pillanatát,
Jobban fáj, mint eddig bármi.
Napról napra élni, küzdeni, s várni.
Lesz-e valaha jobb az életünk?!

Sötét reggelek, fekete nappalok.
Az álmok mind ugyanolyan szarok.
Hinni azt, hogy más lesz a holnap,
De tudni, hogy a hónapok csak múlnak.
Fáj, fáj, s egyre csak fáj!
Összetört szívem csak Rá vár!

Fel kell állni, s összeszedni magunk!
Próbálkoznunk újra, s újra.
Nem adhatjuk fel, ez az életünk.
Nincs más, csak a szerelem,
Még ha néha fáj is, s ha könnyezem,
De Őt mindennél jobban szeretem!

3

2012.11.16. 21:57

Sírunk örömünkben, s nevetünk bánatunkban.
Felsóhajtunk, mikor megkönnyebbülünk.

Hazugság az életünk!

álmok

2012.11.12. 22:45

the dreams which I'm dying are the best I ever had

Újra összetört egy álom.
Fogok-e valaha bízni? Leszek-e újra önfeledt megint?

Fent az ágakon, lent a földön. Minden aranysárga.
Megadja magát, elereszti az ágat.
Lehull, s majd jövőre újra zöldül.

Táncolni az esőben, futni a szélben.
Lesz-e még egy nyugodt éjszakám?

El kell engedni a kötelet, s egyensúlyozni a pallón.
Ha leesel, s nem tudsz úszni, akkor halsz meg!
De ha átérsz győztél. Élj király módjára!

Oh, bár tudnám a gyógymódot!
Hogyan kell álmodni - boldogságról?

the dreams which I'm dying are the best I ever had

Try

2012.11.12. 11:21

Where there is desire
There is gonna be a flame
Where there is a flame
Someone's bound to get burned
But just because it burns
Doesn't mean you're gonna die
You've gotta get up and try try try
Gotta get up and try try try
You gotta get up and try try try

összeomolva

2012.09.22. 22:23

Megint ott vagyok, ahol évekkel ezelőtt. A padló alatt. Egészen odáig zuhantam. Nem állított meg senki és m nyújtott kezet senki. Kicsit kiélvezem a látványt lentről, aztán megpróbálok feltápászkodni.

Tudjuk, hogy nem fog megtörténni, de azért reménykedünk, hogy úgy lesz.

Sorozatos depressziatív behatások. Aztán újra. S megint.

Már nem csak az életet nem akarom, de a halált sem. Semmi sem számít. Semmi sem érdekel. Voltak terveim, voltak céljaim, de most... most megint csak a Semmi érdekel.

Ülök és kibámulok a fejemből. Hátha történik valami. De nem. Nem lettem boldogabb. Nem lettem szebb se jobb. Szar vagyok.

Könnyű nektek megmondani mi legyen. De aztán nem lennétek itt, hogy segítsetek felállni. Sőt, csak ott lennétek és leszarnátok. Onnan szarnátok le. Az pedig jobban fáj; nagyobbat üt.

Haragszom. Mindenkire. Nem szeretnek, nem törődnek.

Élni kell, de nem akarok.

Áh, jó itt lent!

Maradok.

Örökre...

!

Van, hogy nem tudod szavakkal leírni, mit érzel. Van, hogy mindenkinek jobb, ha kussolsz. Van, hogy csak elengeded magad a szomorúságnak, a magánynak, a fájdalomnak, a depressziónak. Néha kell ilyen! Ilyenkor jönnek a hülye kérdések: velem van bajod?, én bántottalak meg? rám haragszol? mi bajod van? mért vagy ilyen? stb... Nem sikerült még rájönnöm, hogy miért nem tudnak ilyenkor kussolni inkább az emberek és elhúzni a bánatba, ahelyett, hogy rétegyenek még két lapáttal az amúgy is eléggé túlsúlyos vállaimra. Kérnék segítséget, beszélgetnék én mindenről, de nincsenek megértő fülek. Nincs senki, aki elhinné a gondjaim mélységét. Mindenki jobban szereti tudni, hogy a különféle fájdalmaim miért is nem jogos fájdalmak. Kioktatás. Okoskodás. Együttnemérzés. Gúny. Harag. Köszöntem! Aviszontnemlátásra! 

Egyszer megtalálom az utam

2012.07.20. 16:38

Mekkora súlya van egy kimondatlan szónak? Meddig marad csendben, ami elmúlt már? Meddig fáj a nemlevő, s meddig bánt a magány?

Nothing-Day

2012.06.12. 21:31

eeyore_bday.gif

 

I don't EVER wanna feel okay!

2012.06.04. 22:25

Most nagy pofont kaptam az élettől, úgyhogy vagy el leszek tűnve egy ideig, vagy nagyon borús bejegyzések fognak születni...

Rég írtam, de most ismét itt van:

Nem akarok több barátot, nem akarok több halált!
Eleget csalódtam már -tudhatjátok-, szívem már nem is kalapál!
Ha egyszer ismét talpon leszek, s felfelé emelem a fejem,
Elindulok innen messze, talán vissza se tekint majd szemem!

Lábam pakolom egymás után, lépésről-lépésre haladok,
Szívem darabjait csipegetem a porból, úgy érzem haldoklok.
Talán lesz szebb nyár, talán lesz még napsütötte tél,
Hiszem, hogy lelkem nem csak hiába remél!
 

 

Not today! Not fucking today!

2012.05.20. 21:17

S eljött a nap, amiért érdemes volt ennyit küzdeni, minden reggel depresszióval ébredni, s a mindennapos szürkeséget továbbvinni, átnézni a ködön, s olykor becsukott szemmel, de továbblépni. Végre!

Végre nem számít a baj, mert jó a kedvem. Egy hete tart, s nem hanyatlik! EGY HETEEEE!!! Sajnálom, hogy sokan kihagyták, s nem osztoztak örömömben, de megmutatkozott ismét ki az, aki barát, s akire lehet számítani! :) Mindenesetre nem törődtem ezzel, csak élveztem az estét. Élveztem, hogy élek, élveztem, hogy van mit élveznem. Boldog voltam, s vagyok azóta is. Ez egy tartós boldogság! Egy nem múló boldogság. Tulajdonképpen kicsattanok örömömben. Még mindig, azóta is!

Mosolygok a buszon, mosolygok a vonaton, mosolygok ebéd közben, mosolygok otthon, s mosolygok álmomban. :)

Több ilyen este kéne! Több ilyen nap! Több, hogy többször érezzem: érdemes élni!

Remélem kitart még sokáig ez a lendület, ez a boldogság, ez a hihetetlenül nagy mosoly a szívemen! :))

Aki ismer, látta a képeket, de ha szeretné, meg tudja nézni. Aki ott volt, látta a képemet, s biztosan nem tudta nem észrevenni mennyire jóóóó kedvem van!

Köszönöm! Köszönöm nektek, srácok! Köszönöm, hogy vagytok, s időről-időre visszaadjátok a hitemet a Világban, az Életben! Köszönöm, hogy veletek önfeledtem tudom élvezni a perceket, köszönöm, hogy vagytok, s azt csináljátok, amit! Soha ne hagyjátok abba!! :))

I still don't mind it all...

2012.05.08. 23:09

 

 

It's over?

2012.05.08. 13:25

Mennyi ideig lehet vajon próbálkozni javítani a dolgokon? Vajon mikor van az a pont egy kapcsolatban, mikor azt mondod: "Vége!". Egy olyan kapcsolatban, ahol akár végleges is lehetne az együtt lét, de vannak apróbb és nagyobb gondok. Vajon hol van az a határ, amíg még el lehet viselni a gondokat, illetve hol jön az, mikor már elég volt, s nem kérsz többet a másikból, mert úgy gondolod, hogy jobb is van a világon nála. Úgy értem - mármint ezeket a kérdéseket -, mitől elég nagy gond egy gond ahhoz, hogy szakítás legyen a végéből, s mitől csak akkora, hogy a házasság is befigyel a képbe? Egyáltalán gondok azok a gondok? Persze, gondok, ha az emberben megingatják a kapcsolat erősségét/szépségét, de vajon valóban gondok, vagy már csak túl régóta van együtt két személy és befásultak. De ha befásultak, akkor mit tegyenek? Hogyan lehet javítani egy kapcsolaton, ami vesztésre van ítélve, ha nem változik valami - valami, de mi változzon? és hogyan??

Nyereség? Veszteség?

2012.05.03. 22:05

Annyira börtönben érzem magam, megkötve, megláncolva, falak közé bezárva. Ordítani tudnék, a szívem azt is teszi... de nem jön ki hang a torkomon. Összerogyok, sírva esek a földre, összeroskadva, meggyötörve, reményt vesztetten.

Változtatnom kéne, de nem merek. Félek, nem tudnám feldolgozni a veszteséget. Mi lesz, ha nem lesz többet olyan lehetőség, amit most eldobnék? Huszonév alatt nem találtam társaságot, aki elfogadna. Mi lesz, ha nem kellek senkinek? Huszonév alatt csak egy-két embernek kellettem, s általában csak amíg kiszipolyozták belőlem az utolsó csepp hasznot is.

 Most egyszerűen csak rámtört. Mosogatás közben. Hiányzik... hiányzik, s nem tudok tenni ellene semmit. Vágyom a szavaira, vágyom az érintésére, de már soha, de soha többet nem válnak valóra álmaim.

Pont ezért akarok változtatni. Mert ezen még tudnék. Valami azt súgja, hogy bele kéne vágjak, hiszen fiatal vagyok még, tényleg előttem az élet, annyi minden történhet velem... s nem biztos, hogy csak rossz történhet! Ugye?!

De...de... mi van, ha örökre bánni fogom? Mi van, ha sosem találok mást, aki elfogad, akinek kellek? Mi van, ha nem lesznek többet Ők sem, egyikük sem, s örökké csak a hiányukat fogom érezni. Azt nem tudnám feldolgozni, ez biztos! Egy dolog feldolgozni valakinek a hiányát, akit örökre elvesztettem, de más dolog feldolgozni olyasvalakinek a hiányát, akiről tudom, hogy valahol ott van a Világban, s ráadásul az én hibámból nincs velem többé...

Bejegyzés

2012.04.21. 21:03

Rég jártam már erre, pedig az élet manapság jó. Lehet, pont ezért nem jöttem kiírni magamból, mert nem is igen volt mit.

Belefogtam egy projektbe, amibe már réges-régen bele kellett volna. Remélem kitartóan fogom a dolgomat végezni, s meg lesz a gyümölcse! :) (Egy másikba is belefogtam, de egyelőre bele is törött a bicskám. Majd talán egyszer folytatom/befejezem...)

Egyébként kb ennyi, nem tudom mit is írjak. Majd talán még jelentkezem :) Vagy nem :P

Könnycseppek

2012.01.07. 21:51

Még érzem a szeretetet...

2011.10.23. 17:59

Az éjszaka, mely beborít, fekete, mint a szemfedél. Hálás vagyok, neked Uram, legyőzhetetlen lelkemért! Nem számít mily hosszú az út, s a bűntetések lajstroma, én irányítom lelkemet, én vagyok a sorsom ura!


Ez az idézet csak úgy eszembe jutott... jó pár évvel ezelőtt láttam egy filmet (címe a bejegyzés), melynek a végén mondta ezt a főszereplő.

az én Jokerem :)

2011.10.23. 17:54

Kilenc évvel ezelőtt megfogadtam, hogy öngyilkos leszek. (Megfogadtam azóta még egy párszor, de az most annyira nem fontos...) De nem lettem - gondolom, mivel ugyebár most írom ezt a bejegyzést, s holtan elég nehéz lenne.

Szóval szar volt az élet, úgy ahogy van. Nem voltak barátaim, senki sem értett meg, igazságtalan volt velem mindenki, kibaszott szarul éreztem magam a bőrömben. Nem volt jó otthon, nem volt jó a suliban, nem volt jó sehol. Csavarogni nem tudtam az utcán, mert időre kellett hazamenni, csinálni a dolgokat, tanulni, takarítani, stb.
Beszélgetni senkivel sem tudtam, még csak meg sem hallgatott egy lélek sem, egyedül a kutyám volt az egyetlen hű társam. Szóval megfogadtam, hogy most végre véget vetek ennek az egésznek, ha 2 éven belül nem javul semmi.

Nem javult.

Viszont pont azon a napon, mikor lejárt a határidő megszületett a második kutyám, aki ma 7 éves. Sokat jelentett számomra, hogy már egészen kicsi korában is annyira kötődött hozzám, mint a kiscsirke a tyúkanyóhoz. Mintha tudta volna, mi az ábra. Aranyos egy teremtés! Túllendített, s nem csak akkor, de az elkövetkezendő években sokszor. Miután meghalt az első kutyám, aki miatt sokszor visszahúztam magam erre a világra, utána ő volt az, aki segített rajtam. Hiába nuku barát, nuku lelki segítség, meg bláblá...

Szóval csak azt akartam írni, hogy hiába szar minden, s semmi értelme az egésznek, mindig van valami apró kis öröm, amiért érdemes tovább harcolni, ami tovább lendít. Lehet, hogy hosszú távon nem elég, de rövid távon segít. S különben is érdemes a mának élni, hiszen úgysem tudod mi lesz holnap!

Gyász

2011.10.18. 23:27

" Aki nem hagy időt a gyászra, annak nem lesz ideje a gyógyulásra sem. "

Már csak azt kérdezném meg, mégis mennyi időt kell adjunk? Mennyi idő kell feldolgozni, elfelejteni, elfogadni, megemészteni bizonyos dolgokat? Mennyi idő, míg begyógyulnak a sebek, mire meg tudunk bocsájtani, mire már nem fáj rágondolni, mikor nem riadunk fel izzadtan az éjszaka közepén, majd bömbölve próbálunk visszaaludni...mégis mennyire lehet ez könnyű?!

 

Hány év kell még, hogy feledni tudjak?
Hány átsírt éj, hogy nyugodtan aludjak?

Feledtem illatod, s nem emlékszem milyen is hangod,
Feledtem az örömöt, túl sok minden okoz bánatot...

Hiányzik a hó, hiányzik a sok bolondság, a színek!
Hiányzik minden, mitől árva lett a szívem!

Eldobnám a jelent, a jövőt, hogyha nem volnál halott!
Eldobnám az elmúlt éveket, mikor szívem darabokra hullott!

Bárcsak tudnék szaladni, s újra gyereknek lenni!
Bárcsak újra rád mosolyoghatnék, s veled tudnék nevetni!

Az élet szép, s a Vénusz bárhogy ragyog,
Az élet múlik, s már nem a régi vagyok.

Hallgatás

2011.10.12. 23:11

Hát itt volnék. Ismét. Így, 4 hónap csend után.
Sok minden történt. Összességében jó dolgok. Mégis, inkább azt tudom csak mondani, hogy szar minden, ahogy van!

Annyira megváltozott minden. Nem, nem az elmúlt hónapokra gondolok, hanem jó pár évvel ez előttre. Mégis minden ugyanolyan: szar. Az elhagyatottság, a magány, a csalódottság érzése még mindig itt ül a vállamon és nem akar továbbállni. Ugyanaz a lemez, mint akkoriban: nincs senki, aki meghallgatna, akinek elsírhatnám bánatom, aki tanácsot adna. Nem számítok senkinek, nem törődik velem senki. Ugyanaz a szar az egész, s mégis minden más. Megváltozott az egész életem. Mégsem lett jobb. Hiába javultak részek, az összkép nem változott.

Hiányzik aki akkoriban voltam, amiket csináltam, s ahogy éltem. Mégis örülök annak, ami most van, de nem tesz boldoggá. Nem elégít ki a puszta tudat. Mert ez csak annyi. Két kézzel nem megfogható, közelebb nem mehetsz, mert csupán csak káprázat. Egy szaros utánzata valami foszlott délibábnak.

Ráadásul látom a végét mindennek most is. Próbálok minden erőmmel változtatni rajta, de senki sem hallgat meg, mintha egy hangszigetelt dobozban üvöltöznék, s a külvilág csak röhögne rajtam.

Mint egy kiszáradt fadarab, melyen se víz, se tűz nem segít már. Legjobb kivágni, hogy ne rondítsa tovább a tájat...
 

szeretni, s szeretve lenni

2011.06.06. 00:15

A hála, s a szeretet, melyet egymás iránt érzünk, melyet gyerekek éreznek szüleik iránt, vagy testvérek egymás iránt, asszonyok férjeik iránt, vagy éppen fordítva. E kettő összeköt akár egy életre. Hálásak vagyunk, hogy vannak nekünk, hálásak mindenért, amit tesznek értünk. Még akkor is, ha nem mondjuk ki mindig, vagy nem mutatjuk ki nap mint nap. A szeretetükért küzdünk és szolgálunk rá minden tettünkkel, vagy éppen annak hiányával. Legalábbis ideális esetben így kellene történnie...

Az igazság az az, hogy nem tudom pontosan mi az ideális, vagy a helyes.
De azt tudod, hogy végtelenül hálás vagyok Neked, s feltétel nélkül szeretlek, míg élek. Minden nap szeretném meghálálni azt, hogy vagy nekem. Sajnos tudom, ezt legtöbbször nem sikerül pont úgy, ahogy várod, vagy jól esne. Nem könnyű helyesen cselekedni, s jó döntéseket hozni minden egyes nap, minden egyes órában.

Rendkívül nagy szerencsém van, hogy sikerült megtalálnom Téged ebben a hatalmas Világban. Szerencsés vagyok, hogy Te tökéletes vagy, s hálás vagyok a boldogságomért, melyet Neked köszönhetek.

Bár mindenkinek lenne valahol a világban egy olyan párja, amilyen nekem van. Sokkal több boldog ember szaladgálna az utcákon, kevesebb stressz és harag venne minket körül. Könnyebben bocsájtanánk meg embertársainknak, s kiegyensúlyozottabb gyerekeket nevelnénk fel. Boldogabb, békésebb, s nyugodtabb lenne az életünk. Bárcsak mindenki megtalálná az ő Tökéletesét!

Megszöksz vagy megszöksz?!

2011.05.31. 14:02

Mai napig elszomorít és felbosszant, mikor valaki annyira önző és gátlástalan, hogy képes mindenkin átgázolni nyugodt szívvel. Nem kell ehhez se BPD, se AS se NT, se semmiféle másnak lenni, egyszerűen ilyen és kész. Csak a saját érdeke számít, hogy ő sehol se csorbuljon, s minden úgy, akkor és olyan formában történjen és létezzen, ahogyan a pici agyféleségében megszületett. De utálom...

Nem a békés együttélés a célja, hanem Ő, Ő és csakis Ő. De ezt nem úgy viszi végbe, hogy másnak is jusson tér élni.

Megszoksz vagy megszöksz?! Ugyan! Azon rég túl vagyunk! Ezt lehetetlenség megszokni, esetleg nyelni lehet jó ideig, de ha betelt a pohár, akkor hagyni kell a p***ba. Van egy pont, ahol mindenkinek azt kell mondania az életében: eleget tűrtem már, mostantól élvezni akarom az életet, szevasz!

Csak egy szál rózsa

2011.05.18. 23:43

Volt egy üveg pálinka. Most az üvegben egy szál rózsa van. Az üveg vízzel van tele...

Nem érdekes, hogy bizonyos dolgok vannak valamiért, s később más miatt hasznosak? Vagy, hogy bizonyos tárgyakat gyártanak egy bizonyos felhasználási módra, de egyes emberek kitalálják, hogy másra használják. S ez így normális...

Nincs más álmom!

2011.04.08. 00:14

Érezted már a vágyat a nyugalom iránt? Szerettél volna legalább álmaidban békét lelni? Ébredtél már zihálva, izzadságtól átázott ruhában, könnyes szemmel? Akartál már álmatlan éjszakát? Én ezekre vágyom...

Egy álomra, mely megnyugtat. Egy éjjelre, mely után boldogan kelek fel. Egy mosolyra elalvás előtt, hogy tudjam: vigyáz rám valaki, őrzi nyugalmamat éjszaka. Szürreális álmok, irreális vágyakkal, rémisztő álomképek, melyek éjjelente kísértenek...

Nem átlagos, ha félsz az elalvástól esténként; nem mered lekapcsolni a villanyt, mert nem tudod a sötétség milyen borzalmakat rejthet. Átjár a félelem, s tudod, hogy nincs menekvés! Vágyaid sosem óvnak meg, hiszen rémképekként jelennek meg álmaidban. Szív és agy nem egy húron pendül, ellentmondásba keveredik a tudat s a tudatalatti, s már magad sem tudod: add át egész lényed az álomnak, vagy felejtsd el, amint csak tudod?!

Természetesen felejteni lehetetlen, hiszen napjaimat is felemészti a gondolat: újra álmot látok majd. Bárcsak képes lennék szelektálni!

Érted?!

2011.04.05. 17:18

Ülni egy padon, egymagadban. Csak ülni ott, s átadni magad az érzésnek: ez egy elcseszett világ. Nem fáj, nem is érdekel különösebben, csak magával ragad...

Néha engedem, hadd sodorjon, hadd vigyen el az ár. Olykor meg kell tapasztalni milyen beleugrani a folyóba. Elrugaszkodni, zuhanni, majd csobbanni. Belemerülni a zuhatagba. Ha van egy kis mázlid nem sodor fejjel a pillérnek, s lesz elég levegőd ahhoz, hogy a felszínre kapálózz...

Sokszor kapsz egy újabb esélyt, még egy lehetőséget arra, hogy ismét elcseszd, hogy megmutasd: igen, valóban ilyen foskupac vagy?! Ne félj, senki sem ítél el, senki se gondolja úgy; neki könnyebben menne. Azt nem állítom, hogy senki sem gondolja úgy: mennyivel jobb nálad. Mert bizony azok. Ők jók! Megmérettettél és elbuktál. Ez voltál te, vállald emelt fővel!

Nem a szerelemről, az önbecsülésről és a boldogságról van szó. Magányról és sikertelenségről szól a fáma. Magányról este, magányról reggel, magányról minden percben. Fájdalomról, mikor látsz egy párt, fájdalomról, mikor simogat a szél, fájdalomról, mikor egy anyuka kézen fogja gyerekét, vagy mikor az apuka fiával stíröli a nagy mellű szőkét. Sikertelenségről, mert az tovább él emlékeidben, mint a boldog napok. Nem emlékszel a jól megírt érettségire, csak az elbukott jelentkezésre, az elpazarolt évekre, a fájó gyerekkorra, a múló fiatalságra. Ki emlékszik már arra, mikor volt jó a szex? De a nélküle eltöltött napok oly hosszúnak tűnnek...

hócipőtelevan

2011.03.23. 14:06

*Elnézést előre a trágárságért ebben a posztban!

Fa**om kivan egyes emberekből! Mi az úristent képzelnek, kik ő, ba**ameg?! Olyan helyekre köpnek oda, amik ku**ára nem az ő területük, de hát persze nekik szabad, a mocskot pedig majd a tulaj feltakarítja. Én se sz**ok oda a te nappalidba, ba**meg! Elképesztő, hogy miket tudnak gondolni magukról bizonyos embernek nevezett lények! Ha valaki kedves hozzád az nem azért van, mert szemen köpést és hátba ba**ást vár cserébe! A saját szerencsés kis életedet úgy rendezgessed, ahogy neked tetszik, de az én szerencsétlen életecskémbe ne po**zzál bele, ba**eg!

Ami az enyém, nem a tiéd! Ami a miénk, az is az enyém! Ilyen mottóval élni...hát be**ok! Komolyan vissza lehetne már venni pár fokkal az önzést, a pofátlanságot és az egyebeket! (Hajjajj, de sokat kértem!) Mintha a pofátlanságnak nem lenne határa ezen a földön. Elképesztő! Persze én is cse**hetem, itt magamban lökhetem a rizsát, úgyis sz**ik rá magasról minden érintett fa**kalap.

Hazugság, önzés, pofátlanság, álszentség, emberi hülyeség (nem szőke nő, annál sokkal rosszabb!) ... maradjatok már távol az életemtől, köszi!

Hát ez szar!

2011.03.18. 10:21

Mért vesznek szarba a barátaim? Kurva nehéz válaszolni egy üzenetre? Ha nincs pénz a kártyádon (de én tudom, hogy van!), írj mailt, vagy csörgess meg! Ha el akarsz hagyni, igazán megérdemelnék egy indokot, hogy miért?! Nem hiszem el, hogy ennyire nincs gerince egyeseknek... Pofámba lehet mondani a hibáimat, hogy mért nem kedveltek, vagy miért akarjátok megszakítani a barátságunkat! Szerintem mindenki megérdemelne egy kellő elköszönést! Vagy legalább ha észreveszik a hiányodat, ne tegyél úgy, mintha nem történt volna semmi...

Just a smile

2011.03.13. 21:07

Ilyen is van...

2011.02.28. 21:48

Éreznem kell, hogy szeretsz!
Tudnom kell, hogy akarsz!
Néha nem elég a csókod,
Olykor kell a bókod!

Vannak rosszabb napok,
Van, hogy élni sem akarok!
Fognod kell a kezem,
Támogatnod, ahogy én teszem!

Önzetlenül adok -bármit neked,
Ha nem kéred, akkor is megteszem!
Nem kell hála, köszönet,
Csak érezzem, hogy szeretnek!

Life begun to change...

2011.02.10. 20:22

A szünetnek vége. Mind a blogon, mind máshogyan... Régóta érlelődik már bennem ez a bejegyzés, kíváncsi vagyok, mi lesz a vége!

A sok szar leülepedett, mocsárrá alakult, s találtam egy gólyalábat, mellyel át tudok rajta kelni. Úgyhogy belevágtam!
Ki merem jelenteni, hogy a közérzetem egy ideje javul. Egyre többet érzem magam boldogabbnak, kiegyensúlyozottabnak és nyugodtabbnak, mint anakelőtte. Ez a változó jövőképem eredménye, melyről a blogon túl sok szót nem fogok ejteni, hiszen aki ismer, tudja mire gondolok, s mitől van besózva a seggem, aki pedig nem ismer, annak elég annyi, amennyit itt olvashat.

Sok idő eltelt bizonyos dolgok óta, mely bizonyos dolgok megváltoztatták az életemet. De ennél is nagyobb változás kezdett bekövetkezni, s fog végbemenni hamarosan. Ennek a gondolata éjszakákon át elkísér, s csupa örömmel tölt el. Természetesen a kétségek, a cívódás bennem van, mint mindig. De azt hiszem eljutotta arra a szintre, hogy a legerősebb leszarom tablettát vegyem be, s nekivágjak mindennek, amit csak hoz a sors az apró szerencse csillagommal! Remélem nem fogok újból pofára esni, csalódni...

Megaztán, itt  van Ő, akire mindig számíthattam, akárhogyan is alakult az életem, akármit is hozott a sors. Minden szarban, a legmocskosabb fosban is mellettem volt önzetlenül. Az a minimum, hogy legalább ő érte megpróbálok talpra állni, vidámnak lenni, s fogni a kezét, felvidítani, mikor neki van borúsabb napja. Ráadásul már a fekete felhőimet is nagyon utálom! Úgyhogy ideje változtatni és boldognak lenni, sínre tenni az életemet, s megfújni a sípszót: LÓDULÁS!

Szünet

2011.01.06. 20:27

Mivel úgysem olvassa senki, ezért a blog szünetel...

Köszönet

2011.01.06. 00:57

Rámnézel, s tudod, hogy hazudsz. Átvágsz, ugyanúgy, ahogy a többi is. Te sem vagy különb. Hiába a mosoly, a bizalmat gerjesztő külső, a szeretetre méltó, s szeretni való belső, a kedves közeledés. Te sem vagy különb. Megmutatod milyen a Paradicsom, majd az orrom előtt dobod a kútba a kulcsot, melyet nekem szántak. Gonoszabb vagy, mint a többi. Gonoszabb és megátalkodottabb. Gyűlöletet érdemelnél, de nincs ahoz erőm. Szeretném, ha halott lennél számomra -ismét. Szélhámsokodj ott, ahol ez legális. Ide jobb, ha többet nem jössz. S ha úgysem jönnél többé, zárd be kívülről a pokol kapuját!

Ragyog

2011.01.06. 00:50

Csend van és sötétség. Ilyen a halál is. Csöndes, hűvös, magányos, örökké tartó sötétség. Átölel, de szorítása nem enged. Fojtogat a félelem! A könnycsepp, mely visszafojtva halálosan fojtogató, nem ereszt szorításából. 

Egyedül érzem magam, még ha Te itt is vagy. Magányom végtelen, szüntelen, s elhatalmasodik rajtam.

Szeretnék ordítani, sikítani segítségért, de tudom, senki sem figyelne rám. Nem hallana meg senki. Senkit sem érdekel a bánatom.

Egyáltalán van értelme leírnom mit érzek? Olvassa ezt valaki?? Nem hiszem, hogy számíthatok nagyobb visszajelzésre, mint az álmatlan éjjeleken megszólított csillagoktól kapott ragyogás.

Tökéletes világ

2010.11.21. 15:01

Mi lenne, ha mindannyiunk álmai valóra válnánka? Mi lenne, ha szeretteinktől nem kéne megválnunk? Mi lenne, ha érzéseink nem múlnának? Mi lenne, ha boldogságunk örök lenne?
Mi lenne, ha nem kellene félnünk az elmúlástól? Mi lenne, ha gondolatainkat mások tudnák, s értenék? Mi lenne, ha érzéseinket nem kéne lerjetenünk? Mi lenne, ha a világ őszinte volna? Mi lenne, ha ...  ...  de hisz ez az egész úgysem valós!

Who I am?

2010.11.07. 03:59

"Macska vagyok. Nem egyszerű házi macska, kóbor macska. Egyedül kószál az utcákon.

Tartózkodó és gonosz. Nem az a fajta macska, amit meg akarsz simogatni, vagy hazavinni a gyerekeidnek. Nem tudod mikor ereszti ki a karmait. Fekete macska vagyok...
És sok-sok életem van.

... és most már tudjátok ki vagyok."

Titok

2010.11.01. 18:41

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

                        //Stephen King

Ludovico Einaudi

2010.10.21. 18:42

http://www.youtube.com/watch?v=c_xqKAGMgNI 

 


 

 

 

 

 

Annyira... mély :) érzelmes, szomorú, de mégsem letargikus. Végig lehet bőgni az egészet... :) Valahogy olyan, mintha sok mondanivalója lenne, de inkább nem mond semmit, csak csöndben néz, zenél, hallgat, vár. Valahogy azt zenéli, amit érzek. Azt nem mondja ki, amit én sem. Elhallgatja a mindenséget, így a világot zárja magába. Mégis, annyira gyönyörű, még így, a tulajdonképpen erőltetett mosolyával, ami elmeséli szívének fájdalmát, s jelzi; ő csak azért mosolyog, hogy azt hidd: minden rendben. De mikor elnézel lehervad a mosoly, magába fordul és megint sír. Néha vannak apró örömök, amik meggyorsítják, boldoggá teszik, felpörgetik. De aztán vége (a napnak), minden kezdődik elölről. Új ütem (új nap), új hangzás (új esélyek) és minden ugyanaz a depressziatív mélabús magány.
Talán túl sokat beleképzeltem. De nekem ilyen ez a zene. (Ilyen ez az élet.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=iV8zjceBtZo

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=qmxFAT581T4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Vidám. De mértékkel. Mint aki fél, hogy elveszítheti a boldogságot. Mint aki rejtegeti a gyönyört, csak titkon csodálja. Mint aki küzd...

OK-okOzati öSSze(Ál)füGgés

2010.10.09. 23:06

Menj pszichiáterhez, fejtsd meg önmagad, kérj segítséget, nem e világi vagy, stb.

Köszönöm!

Az egész dolog nyitja nem lehet, hogy csak a magány, a szeretethiány?

Természetesen nem, hiszen a dolog nyitja a hibáimban keresendő, nem a szükségleteimben. Ugye?!...

Életképek (3)

2010.10.07. 23:38

Lelkiismeretfurdalással gondolok a múltra. Nem követtem el bűnt, mégis úgy érzem; sokat hibáztam. Érzelmeim, indulatosságom sokszor nem a helyes utat mutatták. Nem tudok rajtuk urrá lenni, nem tudok nekik parancsolni. Ez pedig csak rosszhoz vezethet!
Nem hiszem, sosem hittem olyasmiben, mint az az elmélet: "ha újrakezdhetném, sok mindent másképp csinálnék".
A sorsom előre megiratott, s alakítottam is rajta -persze. Így döntöttem akkor, most sem döntenék máshogyan, hiszen a lehetőségekhez mérten a legjobb utat választottam mindig, az épp aktiális kereszteződésnél.

De ha mégsem?! ... ;)
 

Élteképek (2)

2010.10.07. 23:35

Itt állok, s csodálom, ahogyan az üvegszilánkokon megcsillan a fény. Szemet gyönyörködtető látvány.
Néha a vandalizmus is szülhet szép dolgokat. Persze biztos vagyok abban, hogy aki kitörte az üveget nem a napsugarak játékáért tett!
Mégis, tettének eredményei mosolyt csaltak arcomra, mely a megállóban mellettem várakozó srác szívét dobbantotta meg.

Milyen burtális és elszomorító tett! Ámde mégis két embernek egy pillanatra boldogságot okozott.

Bárhol is légy, kedves vandál, nem támogatom pusztításodat, de ezúton köszönöm neked e apró örömöt a szürke hétköznapon!

Életképek (1)

2010.10.07. 23:23

Reá várt, tudom. Látaam a szemében a kiváncsiságot, az örömöt, s láttam megbújni az elvárást az estére gondolva.
Kezében a rózsábal órájára pillantot, majd a zebrán átsiető lányt karjaiba fonta, szorosan magához ölelte, aztán megcsókolta.

"Azt akarom, hogy érezd a hiányomat, mikor nem vagyok veled! Ne legyen jó nélkülem az életed! Tudd, milyen sokat adok!" - Gondolta.

Megnyugvással töltött el, hogy más is szeretné nélkülözhetetlennek érezni magát, nem csak én!
 

Találkozás

2010.10.06. 15:43

Sajnos engem már várnak. - Mondta, s közben ránézett az órájára. (Sosem marad pár percnél tovább.)
Örülök, hogy láttalak. - Folytatta.

Én is. Jó, hogy felhívtál! - Mondtam, s küzdöttem az értetlenkedő nézésemmel; ne látszódjon annyira a meglepettségem.

Nem értem miért rohant úgy el. Hiszen számtalanszor keresett, találkozni akart velem. Beszélgetni a külföldi útjáról, a munkahelyéről, párkapcsolatairól. Nomeg állítólag kíváncsi volt mi van velem: hogy megy az egyetem, mi van pasifronton, otthon. Meg ilyenek...

Most pedig elrohan.

Nem értem!

 

A magányos kiválasztott

2010.10.02. 18:07

Várni Őt, lesni az utcán minden járókelőt,
Figyelni a telefont untalan, hátha csörög.
Kitartóan szeretni, vágyni az ittlétére,
Szívfacsaróan fájón elaludni - nélküle.

Évekkel később rájönni, hogy mást szeret,
S rájönni, hogy szíved már másé.
Folytatni utadat valamerre másfelé,
Vár még rád megannyi boldog kábulat!

Menj, menj, siess előre, élvezd életed,
Tárd ki szíved a boldogságnak!
Engedd közel a szeretetet, tartsd meg magadnak,
Hagyd, hogy elkápráztasson, s kerüljön el a bánat!

S ha utad végéhez érsz, nézz vissza egy percre,
Vess számot mindenről, s tudd, minden megérte!
Hunyd le szemed, hints egy mosolyt a túlélőkre,
Tudja meg mindenki; boldogságod a halált legyőzte!

Felhívás keringőre

2010.10.02. 17:36

Megszületni, küzdeni, előrehaladni. Ezt csinálja minden ember élete során.

Vannak, akik nagy szerelmeket élnek át, vannak, akik harcba indulnak, s vannak, akik szeretteiket gyászolják. Akadnak köztünk olyanok is, kiknek a gyönyör jut, de találhatunk olyat is, akinek csak a szenvedés.

Mégis, mindezek ellenére az életet élni kell, továbbmenni. Felkelni reggel, s elérni azt, ami aznap a legfontosabb. Este boldogan megpihenni, s szebb jövőről álmodni...

Végigvergődni egy életen, majd megpihenni örökre. (Visszavohatatlanul, megismételhetetlenül...)

Bárcsak tudnám azt írni, mennyire egyértelmű a boldogság, vagy a bánat! De nem az. Boldog lehetsz, ha egy barát felbukkan a messzeségből, s átbőghetsz hónapokat, ha valaki elhagyott.

Csodás, gyönyörű keringő ez! Mintha fellegeken járnál, vagy mintha lebegnél a mindenség felett. Elképzelhetetlen, átélhetetlen más szájából hallani, csak saját gyönyöröd az, mi előre vihet.

Tádádádámm, tádámm. Tádádádámm, tádám! Mmm-mm...
 

Az éj dala

2010.09.21. 19:37

Mintha más nyelven beszélnének,
nem e földről származom!
Míg a Föld tovább forog,
én csak egy helyben toporgok.

Barát, s ellenség egyformán elhagyott,
mindennapjaimban egyedül küzdök.
Nem hajt tovább semmi már,
életemben minden csak fáj.

Megszűnt életem értelme,
szívem darabokra törött.
Lelekem tüze kialudt,
a parázs sem izzik már.

Segítesz-e rajtam, kedves Vándor?
Szánsz-e rám egy ájszakát,
bánatom enyhíted-e?
Adj egy korty vodkát!

Szánalomból ülj ide mellém,
(tudom, más úgysem marasztal);
 hallgasd meg dalom,
most ölelj át halkan!

Egyedül gubbasztok már a padon,
Nem látom a vigyort arcodon!
Ha kérdeznéd mi történt;
ne tedd, hisz a tudatlanság nagy hatalom!

Idézetek

2010.09.19. 20:12

A templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet. A Veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni.

 

Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. (...) Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.

 

Ha nem volna halál, fogalmunk se lenne, miről szól az élet.

 

A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.

 

Azt kérem tőletek, hogy halálom esetén ne a temetőben földeljetek el! Tömegiszonyom van.

 

Sok nyelvben ugyanaz a szótöve a halálnak, mint az álomnak és a szerelemnek. Mintha egymás testvérei lennének. A halál nyugodalom, melyből újra ébredünk, és csak az a szerelem igaz, amelyik halálos.

 

A halálban nincs semmi nemes. Csak a dühítő véglegesség.

 

Azt hiszem a halál csak egy hosszú álom, és mostanában úgyse tudtam kialudni magam.

 

Megáll egy percre a dolog zaja,
Elszáll egy ember könnyes sóhaja,
Két éhes gyermek ágyán felriad.

A gép megindul újra zakatolva
S megy minden, mintha mi se történt volna:
A földön még elég ember marad.

 

 

Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.

 

Ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog.

 

Rosszul alszom, fél éjszakákon át nyitott szemmel fekszem az ágyban, a sötétben, mint a kezdő, gyakorló halottak.

 

Csak a halottak nem térnek vissza soha többé.

 

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak, és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

 

Talpraegyenesedés

2010.09.10. 23:06

... hol is kezdjem?

Régóta a padlón vagyok. Elég ideje ahhoz, hogy tudjam milyen hatalmas is a világ (merthogy alulról szemlélve nagyobbnak tűnik), s ahhoz, hogy tudjam, mennyire pici kalitkába vagyok én zárva. S elég régóta vagyok a padlón ahhoz, hogy próbálkozzak mostmár a felállással. Eddig úgy voltam vele, hogy bőven ráér. De lassan egy éve, hogy ú.m. elestem, s mintha jégre csúsztam volna, mert egyszerűen képtelen vagyok a lábaimat magam alá helyezni megfelelően.

Reméltem, hogy az új tanév majd segít, de ugyanolyan rossz minden, mint a múlt félévben. Nem volt jó nyáron sem, s nem jó most sem, ráadásul tudom, hogy a jövőben sem lesz jobb.

Minden este rámjön a bőghetnék. Különféle okokból adódóan, miknek mind-mind igazából egy igazi gyökerük van; a magány.

Mindenesetre akárhogy is, de nekem ez nem megy. Nem tudok kikerülni az ördögi forgásból. Hiába van egy boldogabb pillanat, esetleg egy jobb nap, biztosan a következő lélegzetvételemnél valami el fog romlani. Mindig így történik. Mert ez az életem. Nemboldogsághalmaz...

Hatodik fejezet

2010.06.02. 14:34

Melyben fülesnek születésnapja van, s két ajándékot is kap.

 

 [...]

Valami reccsent mögötte, és a sûrûbõl elõjött Micimackó.

– Jó reggelt, Füles! – mondta Micimackó.
– Jó reggelt, Mackó! – mondta mélán Füles. – Ha errõl egyáltalán lehet szó a mai idõkben. A magam részérõl erõsen kétlem. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.
– No mi baj már megint?
– Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
– Mit nem tud? – kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
– Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
– Vagy úgy – mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan. Aztán megkérdezte: – Melyik kutya?
– Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel – magyarázta borongva Füles. – Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.

[..]

– Nagyon helyes – szólt Füles. – Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
– Örülök is.
– Van, aki tud.
– Mi baj?
– Mi lenne?
– Olyan bánatos vagy.
– Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
– Születésnapod van? – mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
– Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
– És gúnyosan kinyújtotta a lábát. – Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.

Mackó jobbra nézett, aztán balra.

– Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
– Hát nem látod?
– Nem én.
– Én se – mondta Füles. – Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!

Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.

– De igazán születésnapod van? – kérdezte aztán gyanakodva.
– Bizony.
– Hát akkor – gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
– Neked is, Micimackó.
– De nekem nincs születésnapom.
– Nincs is. Csak nekem van.
– Akkor hát miért gratulálsz nekem?
– Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
– Ó, akkor értem...
– Elég baj – mondta Füles most már végképpen letörve –, hogy én ilyen piszokul érzem magam a tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlõ táviratot se kaptam... Legalább más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit várok...

[...]

– Jó reggelt, Füles! – szólította meg az ünnepeltet.
– Jó reggelt, Malacka! – mondta Füles. – Ha lehet ilyesmirõl szó. Amiben kételkedek. De nem baj. Csak úgy mondom. Szót sem érdemel.
– Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek – mondta Malacka, és közelebb jött.

Füles felkapta lógó fejét, és ráborult Malackára.

– Mondd még egyszer! – szólt rá izgatottan.
– Engedd meg, hogy szüle...
– Várj egy pillanatra! – Három lábán egyensúlyozva megpróbálta a negyediket óvatosan a füléhez emelni. – Nem megy! – mondta aztán a harmadszori sikertelen kísérlet után, mert háromszor is az oldalára esett. – Talán így könnyebben megy... és így jobban hallom... Na most, megvan... tényleg, fekve könnyebb... Most légy szíves, ismételd amit mondtál! – És patájával igazította elõre a fülét.
– Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek – ismételte Malacka.
– És... és ezt nekem mondod?
– Neked hát, Füles!
– És... és... az én születésnapomra célzol?
– Arra.
– Úgy érted... izé... hogy nekem igazi születésnapom van?
– Úgy bizony, Füles, és én ajándékot is hoztam neked.

Füles leeresztette jobb fülérõl jobb patáját, megfordult, és nagy nehézséggel felemelte a bal patáját.

– A másik fülemmel is szeretném hallani – mondta. – Volnál szíves...
– Ajándék! – mondta Malacka jó hangosan.
– Nekem?
– Neked.
– És... és... ez is a születésnapom miatt van?
– Persze hogy amiatt!
– Azért, mert... izé... nekem igazi születésnapom van?!
– Igen, Füles és hoztam neked egy léggömböt.
– Léggömböt?!... Azt mondtad: léggömböt? Azt a nagy buborékot gondolod, ami olyan színes, és fel szokták fújni?!. . Mulatság és öröm és vidulás... és ének és tánc, hipp-hopp, hejehuja... azt akarod mondani?
– Azt, de attól tartok, illetve... illetve igazán sajnálom, Füles... de ahogy futottam hozzád a léggömbbel, orromra puffantam, és...
– Ó, ó, minõ szerencsétlenség! Biztosan nagyon gyorsan futottál, Malacka... Remélem, nem ütötted meg magad...
– Én nem... de... Füles, kérlek... a léggömb... az bizony szétpukkant.

Nagyon hosszú csend lett.

– Az én léggömböm? – mondta végre Füles.
– Malacka csak bólintott szomorúan.
– Az én születésnapi léggömböm?
– Igen, Füles – mondta Malacka kicsit szipogva. – Itt van a kezemben, láthatod. Engedd meg, hogy izé... szü... születésnapod al... alkalmából... a legme... melegebben...

És átnyújtotta Fülesnek a nedves rongydarabot.

– Ez az? – mondta Füles meghökkenve.

Malacka bólintott.

– Az én ajándékom?
– Igen.
– Köszönöm, Malacka – mondta Füles. – Igazán – nagyon-nagyon köszönöm. És izé... mondjad csak, meg tudnád mondani, milyen színû volt?... Úgy értem... amikor még... léggömb volt...
– Piros.
– Mindjárt gondoltam... Piros – mormogta maga elé. – Kedvenc színem... És... és mekkora volt?
– Akkora, mint jómagam.
– Mindjárt gondoltam... Akkora, mint Malacka – mondta maga elé átszellemülten. – Kedvenc nagyságom. Úgy, úgy.

Malacka gyalázatosan érezte magát, és nem tudta, mit mondjon most. Kinyitotta a száját, megint becsukta.

Ekkor harsányan átkiabált valaki a folyó túlsó partjáról. Micimackó volt az.

– Sok szerencsét születésnapodra! – kiáltotta Micimackó, elfelejtve, hogy azt már mondta egyszer.
– Köszönöm, Mackó – rebegte Füles. – Nagyon-nagyon köszönöm.
– Egy kis ajándékot hoztam neked! – kiabált Micimackó izgatottan.
– Már megkaptam – mondta Füles.

Mackó átgázolt a folyón, egyenesen Füles felé tartott. Malacka leült oldalt, kezébe temette fejét, és szipogott.

– Nagyon praktikus csupor – mondta Mackó. – Tessék, itt van. És az van ráírva... „Sok hasonló boldog születésnapot kívánok, tisztelettel Micimackó.” Ez mind rá van írva. És mindenfélét lehet tartani benne. Tessék!

Füles, meglátván a csuprot, egész izgatott lett.

– Nagyszerû! – mondta. – A léggömböm éppen belefér.
– Az nem, Füles – mondta Mackó. – A léggömbök sokkal nagyobbak, mint a csuprok. A léggömb arra való, hogy zsinegen tartsák...
– De az enyém nem olyan – mondta Füles büszkén. – Ide nézz, Malacka! – És ahogy Malacka búsan felnézett, Füles óvatosan felemelte a nedves rongyot két fogával, óvatosan beleeresztette a csuporba: megint kivette, visszatette. Ezt többször ismételte.
– Így igen – mondta Micimackó. – Így belefér.
– Ugye? – dicsekedett Füles ragyogó arccal. – Úgy sétál ki meg be, ahogy akarom.
– Igazán örülök – mondta Mackó boldogan. – Mindjárt gondoltam, legjobb lesz, ha egy ilyen praktikus csuprot ajándékozok neked, amibe mindenfélét bele lehet tenni.

Malacka is fellélegzett.

– Látod, tõlem is kaptál valamit, amit ilyen szépen bele lehet tenni a Praktikus Csuporba.

De Füles már nem is hallotta õket. Kivette meg betette a rongyot a csuporba, és ragyogott a boldogságtól.

– No és

tõlem

nem kapott semmit? – kérdezte Róbert Gida irigykedve.

 

– Dehogyisnem! – mondtam én. – Te adtál neki egy... hát nem emlékszel... egy kis... egy olyan kis...

 

– Egy olyan kis festékdobozt, festegetni.

 

– Na látod! Pontosan emlékszel!

 

– De miért nem adtam neki oda mindjárt reggel?

 

– Mert egész nap el voltál foglalva az estély miatt, amit a tiszteletére rendeztél. Ott volt csokoládé és fagylalt és torta három gyertyával és Füles neve a tortán, piros cukorból kikanyarítva és...

 

– Igen, most már emlékszem – mondta Róbert Gida.

Élet

2010.05.30. 19:16

Olyan gyorsan elrepül.

Észre sem veszed, s hirtelen azon kapod a fejed, hogy már nem tudsz járni; nem tudsz segítség nélkül létezni, s egy kórházi ágyon várod a "megváltást".
Rájössz, hogy nem is éltél igazán.
Nem élvezted ki gyerekkorod napjait; mikor a homokozüban kellett volna fetrengened; nem néztél elég rajzfilmet hétvégente, s nem voltál elégszer vidámparkban.
Nem használtad ki az első szerelmed adta szépségeket; nem szeretkeztél parkban fényes nappal; nem álltál a híd közepén háttal a víznek, s smároltál olyan erőbedoással, hogy a nyakad is belefájdult volna; nem sétáltál éjjel a Gellért hegyen, romantikusan karonöltve Vele.
Nem élted ki magad huszas éveidben, nem jártál koncertekre; nem voltál moziban; nem voltál színházban; nem jártál társaságba; nem tanultál eleget; nem buliztál; nem kötöttél barátságokat...

Nem csináltál semmi olyat, amitől élet lett volna az életed.

Fáj, s félsz, hisz olyan hirtelennek tűnik minden. Az életed gyorsan elröpült, s nem pereg le előtted semmi, csak a szobád 4 fala.

Nem voltál boldog, mert ha az lettél volna, lenne mire emlékezned; életed nem egy szempillantás alatt szűnne meg, s most úgy éreznéd nincs igazam...
 

Mi a boldogság?

2010.05.23. 12:04

Álmomban arcát látni, Őt átölelve ébredni. Reggelire csókját enni, s fürdés után ölelésébe törülközni. Napközben mosolyát nézni, hangját félálomban hallgatni, testét buja kéjjel csodálni. Alkonyatkor ölelkezni, langyos szellővel hazafutni. Meleg ágyban átölelni, csókjával jóéjt kívánni. Mellette elaludni, s soha többé fel nem ébredni. Ez a boldogság!
 

Már nem fáj

2010.05.22. 19:58

Már nem fáj, már nem éget ami
nem lettél, ami nem lehetek.
A gyöngyök elperegtek,
szerelmes
arcom életunt maszk.
Már nem fáj
már nem éget,
a sebek összeforrtak,
kék szemed tengere elapadt.
Már nem támaszt új vihart.
Túléltem, megkapaszkodtam
a percek ütemében,
az idő adta reményben.
Már nem fáj, már nem éget
a vágy, az illatod hiánya.
Kimostam
magamból sok könnyel téged.
Agyamban elhalt tested íze,
már nem reszketek,
nélküled,
ha hiányoddal ébredek.
Elbukott szerelem
elveszett csata,
s a véres mezőkön
ott maradt
szívem egy darabja.
De már nem fáj, már nem éget!

Levelem

2010.04.24. 22:15

Én szarul vagyok. Már ha érdekel...
Hiányzol, ahogy a többi barátom is, A., a kutyáim, s mégsem hiányzik senki. Jó itt M.nál, de hazamennék. Ha ott vagyok, akkor eljönnék ide. Teljesen káosz van bennem. Jó lenne sétálni, de nincs kedvem kimozdulni. Jó lenne aludni, de nincs kedvem lefeküdni. Na persze nem is tudok aludni igazán. Valahogy annyira kényelmetlen a testemnek.  Valahogy minden olyan fos. Egyetlen kiútnak az öngyilkosságot érzem. Nem tudok felelősséget vállalni se magamért, se a tetteimért, se másokért, se semmiért, amihez közöm van az életemben. Kurvaélet. A történelem ismétli önmagát. Begubóznék magányba, de nagyon igénylem a társaságot. Mindenkiét. Mégis, minden ember idegesít, bosszant, és fel tudnék robbanni, amikor érintkezni kell bárkivel is. Nem értem magamat, nem értem a valóságot, nem értem a világot. Nem tudom mi folyik most körülöttem, nem tudom mi a jelen, mi a jövő, mi a múlt. Semmit sem tudok mostanság. Csak úgy sodródok, csak úgy történik az élet.
Élem világomat, álmodom életemet. Vagy micsoda...

Valami nem jó

2010.04.23. 12:09

Valami fáj, s valami bánt.
Valaki hiányzik, s valaki vár.

Nem tudom ki az, ki elment,
S nem tudom mi az, mi felsebzett.

Hiányzik két kar, mely átölel.
Hiányzik egy társ, ki átölel.

Kéne pár megértő szó.
Kéne néhány nyugodt hó.

Az életem rohan, s nem vár rám,
A szívem rohad, s nem fáj már.
 

Élet értelme

2010.04.21. 12:55

Öngyilkos vágyak


zene hozzá


Lassan szívod magadba, ezt a pillanatot,
Érzem, hogy forró a tested, de abba hagyni még nem akarod.
Ez a két lépés a végtelenbe most még túl kevés,
De ha átlépünk a korláton, már nincsen szenvedés.

Az öngyilkos vágyak, nem beszélnek félre,
Kihajolva az ablakon, zuhansz le a mélybe.
Csak egy pillanat, és elmúlik minden,
Ez a jövõ túl sötét, csak te maradj, te maradj, te maradj itt velem.

Nem, nem, nem érdekel, hogy mit gondolsz, hogy mit teszel.
Mikor egyedül és összetörve, vérző tested tapad a földre,
Ez a gondolat, majd szétszakítja, darabokra a testedet,
De meghalni és újjászületni, túl egyszerű nem, nem, nem lehet.

Magyarul: kaleidoszkóp.

Vagy másként: az életem (most).

 

Annyi minden történik, annyi érzés és gondolat foglalkoztat, s foglal helyet bennem. Sok minden fáj, sok minden rossz, sok jó, s sok szeretnivaló. De többségében még mindig ugyanaz az egész: egy összetört kristálygömb, mely sosem lesz újra ugyanaz. Nem lesz többé kerek, sima, nem lesz többé gyönyörű és hibátlan. S nem hogy összefoltozni, kijavítani nem lehet, de valósággal képtelenség bármekkora apró részletet is helyrehozni belőle, hiszen szétszóródtak a darabok,összekeveredtek, s már nem színes egyiksem. Nem szivárványszínű. Inkább fekete, szürke és homályos...

Immortal

2010.04.04. 08:45

Rég elmentél, de még mindig érzem közelséged.
Esténként hallom hangod.
Reggelente érzem jelenléted.
Naponta hallom hangod.

Látlak az egyetemen,
Pedig ott rég nem jártál.
Érintésed gyakran érzem testemen.
Közelséged szívemen mindig átjár.

Hiányzol.
Bárcsak itt lennél még!

Tündér

2010.04.04. 08:29

Tündér, mondj új mesét, hisz a régi már a végéhez ért!

 

 

A pár gyermek év, korán elszökött.

A meseváros összedőlt.

Nem játszom rég, tündék között.

A varázsgömb is eltörött.

Szólít már a szürke hűvös emlék.

A gyerek-álmom véget ért.

Mondd, ha felnövök, majd miben hihetek én?

Túl az álomk tengerén.

 

 

Tündér, mondj új mesét, hisz a régi már a végéhez ért.

 

 

Tündér!

Tündér, tündér mesét!

Hozz új csodát.

Hozz új csodát!

Nem értem még.

Nem értem még!

Az idők szavát.

Az új idők szavát!

 

 

 

Olyan gyönyörű volt, a színes mesevilág.

Képzelet mely körbe zárt.

És átölelt mikor a valóság úgy fájt.

Az ágyam mellett angyal állt.

Mondd mihez kezdjek most, olyan üres az ég.

Kifakult a tenger-kék.

Kisérj el, kicsit fogd a kezemet még!

Megijeszt a szürkeség.

 

Tündér!

Tündér, tündér mesét!

Mondj új mesét!

Mondj új mesét!

Hisz a régi már,

Hisz a régi már,

A végéhez ért!

 

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet. E három. S ezek között a legnagyobb; a szeretet.

Funeris

2010.03.31. 18:05

Feketébe öltözött a város,
Feketébe burkolódzott a lány most.
Szép haját befesti,
Gyönyörű szemét elrejti.
 


Sír, mert mást nem tehet,
Sír, mert szíve annyira szeret.
Lehajtja fejét térdére,
Úgy hullajtja könnyeit a földre.
 


Szívét ezernyi darabra szakították széjjel,
Szívébe költözött a sötétség egyik éjjel.
Keze remeg, bőre hideg,
Lelkét szétszakítja a gyászos rideg.

 

        2010. február 16.

 

 

Depresszió

2010.03.01. 21:51

 

PECSA

2010. április 17.

Én ott leszek, és te? :)

Reggel beszélünk, úgy köszönsz el, hogy még beszélünk ma. Egész napos várakozás kezdődik a hangod után. Megszállottan nézem a telefont, hurcolom magammal, minden zörejre ugrom. De hiába. Nem hívsz. Majd végül felhívlak én. Ekkor megígéred, hogy még beszélünk ma. Elköszönünk. Újbóli várakozásnak nézek elébe, mely egész estémet felemészti. Persze hiába. Végül mikor hívsz, abban a másodpercben nem jó nekem. Visszahívnálak...de "nem elérhető" vagy.
Nem haragszom. Nem is csalódtam.
Erre számítottam.

Előre kisírtam magam, hisz előre tudtam mennyire fog fájni. Nem véletlenül álmodtam előző éjjel rossz dolgokat. (Gondolom.) Hogy függök-e tőled? Igen. Sajnos nagyonis.

Álmokat szövök, vágyakat, melyekről tudom mennyire édesek, s sosem válnak majd valóra. Mért kínzom így magam?

Áh, fene vigye el az egészet!

A szerelem ezer arca

2010.01.23. 11:01

A hiány, mely felemészt nappal, s széttép éjjel. Az a zord, jéghideg üresség, melytől nem tudok szabadulni sosem. Kibírhatatlanul tépázza a szívemet. Hasogat, mar, átdöf ezerszer, szorít, s nem hagy nyugodni. Aludni sem, soha. Vele álmodok éjjelente, őt látom nappal is, érzem illatát, bársonyos érintését, borostás csókját... pedig messze van tőlem. Kilóméterek választanak el, hetek, melyek egyre súlyosabbak. Nem csak nekem, de neki is. Bár Ő erről sosem beszél.

A félelem, hogy nálam jobbat talál, hiszen nem vagyok tökéletes, sőt, átlagtól eltérő. Szeretem, de az kevés. Szeret, de az sem elég. Vele élném le az életem, mert boldogságot ad nekem, nyugalmat és biztonságot. Pont ezek miatt olyan szörnyű az egész. Ezért tépáz a hiánya. Ő a drogom, a saját, külön, magánbejáratú kábszerem, melyet ha nem kapok meg bizonyos időközönként, s akkor, mikor szükséges nekem széhullok, ideges leszek, totális idegbeteg, élőhalott, aki teljesen üres, kifakult, begyöpösödött és megfásult módjára viselkedik. Olyankor nem érdekel semmi, csak hogy újra lássam. Megint átölelhessem, érezhessem illatát, borostás csókját, ölelését, s csak ott legyen mellettem, akár csöndben, akár álomban, csak enyém legyen abban a percben.

Mikor együtt vagyunk minden szép, az egész világ más, sokkal boldogabb, bíztatóbb, vidámabb és könnyebb. Mintha örökké tartana a perc, az életet adó perc, melyben boldognak, sikeresnek, gyönyörűnek és nőnek érzem magam. Boldog vagyok, magabiztos és vidám. Úgy érzem enyém a világ, nincs olyan, ami ne sikerülne. Nincs aki nemet mondana, nem érhet kudarc, hiszen itt van velem Ő. Ő, aki mindennél jobb, gyönyörűbb, puhább és édesebb. A legfinomabb gyümölcs, ami terem az Édenkertben. Nem kell kígyó, mely megmutassa, magamtól is elcsábultam. Elég volt egy pillanat, egy másodperc és örökre megbabonázott. Megérint a hangja, a szeme, a kedves arca, a mosolya, a tekintete, a teste, melyet nagyon szeretek.

Ha átöltlem álmodok. Olyankor szeretem behunyni a szemem, s képzelni az örökkévalóságot. Egy szigetet, ahol csak mi vagyunk, s sosem lesz vége, nem lesz más, nem lesz rosszabb, se jobb, csak pont ilyen. Csak ő és én. Mindörökké. Erős kötelék, mely biztos, sosem szakad el. Tudom, mert érzem. S nem akarok mást érezni. Ő kell, ő, s csak Ő. A biztonságos kiegyensúlyozottság, a nyugalom, melyet tőle kapok. Semmi pénzért, álomért, nem adnám. Tökéletes számomra.

Az volt mindig, s most is az. Kezdetben nem is gondoltam olyan komolyan, s biztosan a tökéletességét, mint most. Minél többet hibáztunk, minél tovább volt velem, minél jobban hiányzott, s kellett, annál inkább vettem észre milyen tökéletes. A tökéletessége nem abból áll, hogy minden mi kell kipipálva. Nem csak ennyi. Minden, mi kell megvan, minden mi megvan 100%, minden mi van, kell. Kell az is, ami rossz, mert így tökéletes. Kell, mi bosszant, mi fáj, mert így szeretem, ettől válik tökéletessé.

Ez a szerelem. Számomra. Szeretni őt pedig könnyű, egyszerű és boldog. Mámorító és fájdalmas. Olykor kínoz, mint semmi más, máskor elbűvöl, mint ezernyi fényben játszó felhő. Van, hogy könnyű, hogy szárnyalok vele, s van, hogy nehéz, hogy zuhanok mellette. Mindig kézenfogva. Akármi, akárhogy is történik. Fájdalmamban gyógyír. Idegességemben nyugtató, boldogságomban osztozó, szomorúságomban támsz. Ez a boldogság, a lelki béke, a nyugalom. Ez az igaz szeretet.

Mindig úgy gondolod: úgysem lesz semmi gond; úgysem történhet vele semmi. Nem gondolja komolyan, nem fog változni semmi, minden jó így.

Mit tennél, ha többé nem válaszolnék az e-mailjeidre, ha többé nem venném fel a telefont, ha többé nem nyitám ki a kaput, ha többé nem csörögnék rád, ha többé nem mennék el hozzád, ha többet nem találkoznánk az egyetemen, ha többet egyáltalán nem beszélgetnénk? Mit tennél, ha egyszercsak vége lenne? Mit tennél, ha eltűnnék az életedből? Örökre...

Sokszor elképzelek egy napot, mikortól ezek megtörténnek...Sokszor látom úgy a jövőt, ahogy egyszer, valaki mással régen...Nélküled.
Te boldogan élsz, valaki mellett. Összeházasodtatok. Minden szép és jó körülötted. Boldog vagy, kiegyensúlyozott és problémamentes életet élsz. Én még mindig egyedül vagyok...

Azt mondtad segítség kell - nekem, vagy neked? -, hogy te (egyedül) nem tudod megadni azt, amire szükségem van. Akkor minek kellessz te a képbe? Miért menjek máshoz megkapni azt, amire szükségem van, ha te itt vagy? Ha pedig mástól megkapom, akkor te minek vagy pluszba?

Tudod, anno megfogadtam, hogy nem fogom mégegyszer ugyanazt végigcsinálni, mint akkor. Nagyon fájt, de utólag már tudom, mennyire jól döntöttem. Persze sok sebet hagyott, de sokkat több sebem lett volna, ha még tovább maradok, s ha hamarabb távoztam volna nem fájt volna annyira.

 

/* a fent említett dolgoknak persze csak akkor van igazán jelentősége, ha a megszólított személy telefonál, mailt ír, vagy bármilyen formában kapcsolatot próbál velem felvenni */

Antiszoc szellem

2010.01.14. 13:52

Nem szeretem az embereket. Nem tudok velük szót érteni. Túl érzékeny is vagyok, s ha olyan valamit mondanak, ami engem bánt, azonnal magamra veszem és megsértődök. Nem tudok bánni az emberekkel, és ők sem tudnak velem. Főleg ők nem velem... Nem értek velük szót. Nem szeretem őket, nem szeretek velük lenni.

Magam alatt vagyok. Túlzottan és túl mélyen. Mint még soha. Túl régóta. És még túl sokáig... Kéne valaki, vagy valami, vagy akár mindekettő, ami segít, de nincs senki és nincs semmi. Magam vagyok. Nagyon magányosan és elhagyatottan hánykolódok egy fekete vizű valamiben. Hullámzik, kavarog, de menedék sehol. Mégis valahogy jó itt, pedig annyira szar.

Le kéne húzni a redőnyt...

Békés karácsonyt, meg boldogot meg blabla.

Na ennyit erről!

Idém nem írtam senkinek egy mailt sem, egy smst sem, amiben B.K.-t kívántam volna. Kaptam 2-t, azokra válaszoltam, de ennyi.

A karácsony szar. Utálom a karácsonyt. Gyálölöm a karácsonyt! Semmi boldog és békés nincsen benne. Soha nem is volt. Nemhogy kellemes.

Na mindegy... hagyjuk!

 

Egyébként érdekes, hogy kinek mit jelent a karácsony. Van akinek nagy zabálásokat, valakinek takarítást, másoknak rokonjárást, egyebeknek szenvedést. Én az egyebek kategóriába tartozom, persze a takarítás és a rokonjárás itt is megvan, de ez is gyarapítja a tűrés kategóriát, ami a szenvedésen belül van.

Kíváncsi vagyok mikor lesz egy szép, meghitt, áldott, boldog és békés karácsonyom.

Fáj

2009.12.20. 23:38

Az élet fáj!
S nem lesz semmi jó.
Fájni fog...

Az élet kegyetlen!
S nem lesz ki fogja kezed.
Elveszel...

Az élet rövid!
S nem lesz mi boldogságot ad.
Eltűnsz...

Az élet magányos!
S nem lesz ki viszontszeretne.
Összetörsz...

Az élet igazságtalan!
S nem lesz hű bírád.
Megcsalódsz...

Az élet tépett!
S nincs józanító fű.
Repülsz...

Az élet káros!
S nincs ellenszer.
Meghalsz...

Az élet egyedi!
S nincs mégegy nap.
Lemaradsz...

Az élet felemészt!
S nincs gyilkos szigony.
Menekülj...

Az élet így szép!
S nincs ránctalanító.
Fogadd el...

Az élet mostoha!
S nincs gyámhivatal.
Harcolj...

Az élet élet!
S nincs választásod.
Éljed!

"Nem hiányzom senkinek én"

2009.12.12. 14:40

 

Ez egy nagyon szép dal... :)

The Show Must Go On!

2009.12.11. 22:51

My soul is painted like the wings of butterflies,
Fairy tales of yesterday, will grow but never die,
I can fly, my friends!

 

 

Love of my life - you've hurt me
You've broken my heart and now you leave me
Love of my life can't you see


You will remember -
When this is blown over
And everything's all by the way -
When I grow older
I will be there at your side to remind you
How I still love you - I still love you

 

 

 


I try and mend the broken pieces
Ooh, I try to fight back the tears
Ooh, they say it's just a state of mind
But it happens to everyone

Yes it's a hard life
In a world that's filled with sorrow
There are people searching for love in every way
It's a long hard fight
But I'll always live for tomorrow
I'll look back at myself and say I did it for love

Levél

2009.12.05. 01:33

Köszönöm, hogy megmutattad, milyen szeretni valakit! Köszönöm, hogy megmutattad, hogy húsvér ember vagy, érzésekkel, akarattal, vágyakkal! Köszönöm mindent! Köszönöm mindazt, amit kapok, kaptam, s amit egyáltalán valaha kapni fogok még tőled! Sokszor többet adsz, mint amennyit elképzelhetnék.

Bocsáss meg, hogy megbántottalak! Bocsáss meg azért, hogy nem tudok úgy érezni, ahogy kell(ene)! Bocsáss meg a hibáimért! Bocsáss meg mindazért, amit ellened elkövettem, s amit valaha a jövőben vétkezni fogok a te károdra! Bocsáss meg, hogy gyűlölöm magam, s hogy nem engedem, hogy Te szeress!

Ne szeress! Ne azért szeress, mert vágyom erre az érzésre: "szeretve lenni"! Szeress azért, amit adok neked, szeress azért, amilyen én vagyok- ha van mit szeretni rajtam (még).

Gyűlölj! Gyűlölj, amiért nem szeretlek úgy, ahogy kell(ene)! Gyűlölj, amiért ilyen vagyok! Gyűlölj, mert kihasznállak!

Maradj velem, mert szeretsz! Maradj velem, mert szeretlek! Maradj velem örökre, mert van még jövő! Maradj velem, mert jó!

Hagyj el, mert nem szeretsz! Hagyj el, mert nem szeretlek! Hagyj el, mert csak a múlt van! Hagyj el, mert sosem lesz jó!

 

Hívj fel!

A kedvesed.

u.i.: Ne keress többé, mert vége!

Gondolatok

2009.11.25. 20:13

-Köszönöm! - mondta rejtett mosollyal az arcán, s fejet hajtott. - Neked pedig, - szólt most "a másikhoz", de most egészen komor arccal, a szemei csalódottak és mérgesek voltak. Bár talán leginkább szomorúak. - úgyszint. Amit ő adott, egy kis boldog gondolat-cikázást, mitől megnyugodna a lelkem, te azonnal elvetted. De biztos sok értelme van.

Összetört lelke, szomorú mosolya máig bennem él. Az ábrándok, a tervezgetések, hogy egyszer majd jobb élete lesz...mind-mind porrá hulltak szét. Sajnáltam szegényt, mert önnön hibáján kívül volt mindez. Legalábbis ő küzdött a szabad életért, dehát a betonfalakat nehéz lerombolni mikor fegyveres őrök védik.

Talán a boldogság nem is lényeges. Talán nincs is boldogság. Talán a boldogság... Hogy őszinte legyek; leszarom a boldogságot!

 

Egy átlagos hétvége

2009.11.11. 19:53

Régebbi írásomat (még az előző blogomról) osztom meg most...


Papírra vetettem 2009.április 5-én.

Péntek este van. Fekszem a kertben, s nézem a csillagokat. Nem ismerem a csillagképeket, bár sok könyvet kiolvastam már, s igazából érdekel a csillagászat, de képtelen vagyok megjegyezni a csillagképeket; hogyan néznek ki, s hol keressem őket az égbolton. Szóval csak csodálom a sok-sok gázgömböt és közben halk zene szól fülemben. Épp csak annyira, hogy ha valaki errefelé jönne meghalljam. Az üres csönd hangját elnyomja a zene. Szúnyogok szerencsére nincsenek, se bogarak. Pár hangyát érzek, ahogy masírozik a nyakamon, lábamon, kezemen, de túlzottan nem zavar. Talán azért is nem vesznek körbe a bogarak, mert a cigi füstjét rühellik. Ki tudja?!
Közben azon kezdtem el tűnődni( ami mindig is érdekelt), hogy figyel-e valaki odafentről? Akár a halott rokonaim, akár valami UFO, vagy a NASA titkos kéműrállomásáról egy besúgó, bánomisén. Mindenesetre szép látványt nyújthatok; a szakadt farmerom és fekete ujjatlanom alól kilógó rikitó fehér bőröm, a hosszú hajam, ahogy szétterül a füvön körülöttem, s a cigi füstje, ami szűnni nem akaró felhőzetet képez körülöttem. Persze a lenge szellő elfújja, de akkor is vicces lehetek felülről nézve. Szóval ott fekszem, mint egy szerencsétlen részeg, aki a kertig el tudott vergődni, de a ház ajtaját már nem találta meg. Pedig részeg az nem sokszor voltam életemben. Talán sosem. Volt, mikor sokat piáltam, de berúgni nem rúgtam be egyszer sem. Aláírom, valóban volt két alkalom is, mikor éreztem a fejemben rendesen a piát. Drogokat viszont mindig is elkerültem. Elég nekem az élet, abba úgyis beledöglök -remélem!
Ilyeneken vitatkozom magammal, mikor elkezd csöpögni az eső. Nem értem, hiszen nincs is felhő az égen, mi ez? Nem találta meg valaki a wc-t odafönn, aztán gondolta pofánvizel? Hát köszönöm szépen! És majdnem... a szomszéd időzített locsolója beindult. Hajnali fél4kor. Pompás. Elázzak, vagy menjek végre az ágyamba? Töprengtem úgy fél órát, aztán mire elállt az „eső” úgy döntöttem bemegyek.

Szombat reggel. Gyűlölöm! Eleve utálok minden reggelt, de a szombatot gyűlölöm a legjobban. Déli 10óra van. Aludhattam úgy 5órát, de én úgy érzem, mintha két napot átaludtam volna. Eszembe is jut, hogy ránézek a telefonomra, azon van dátum, könnyen leellenőrízhetem magamat. Valóban, még csak szombat reggel van. Sheiße, ahogy a németek mondanák. Három nem fogadott hívás. Kitől? Ki tudja, hogy én élek, hogy a világra jöttem valamikor, 2 évtizede? Szánalmas. Mindegy, majd hívnak megint, ha kell valami.Körbe kéne nézzek, valami könyvet keresni, s megtanulni az anyagokat, amikből jövő héten vizsgázom. Becsületesen leülök, nekikezdek. 14:37kor arra leszek figyelmes, hogy valami nagyon búg. Mi a fene? Jahj, basszus, a telefonom. Nem is búg, rezeg. Felveszem....
Délután 8óra van. Készülődök, elhívtak bulizni, természetesen megyek. Ki nem hagynám! Zene, pia, cigi, haverok. Ez egy szombat este, vagy micsoda.
Már vasárnap van. Pontosabban hajnali 3. Kóválygok hazafele, persze gyalog, mert az éjszakai elment az orrom előtt, s ilyenkor csak óránként jönnek a buszok. Amerre nekem jó csak egy járat jár. Választhattam, vagy visszamegyek és bulizok reggel fél6ig, vagy elindulok gyalog. Utóbbit választottam, persze két felesért még visszaugrottam a bárpulthoz. A cigim elfogyott, ilyenkor nincs nyitva semmi. Pedig mit nem adnék egy szál bűzrúdért! Vajon akik tegnap figyeltek éjjel, most is néznek? Szerencsétlenebb látvány lehetek… Ezen töprengtem hazafele. Észre se vettem, hogy elment mellettem a busz, fel is szállhattam volna rá, de el voltam mélyedve az égből lenéző rám tapadó tekintetekben
.

Vasárnap, pontban dél. A harangozás keltett fel. Egy templom van a szomszédomban. Bizarr. Pont mellettem. Tanulnom kell, úgyhogy feltápászkodok. Aztán eszembe jut, hogy megígértem szüleimnek, hogy hazautazom vasárnapra. Irány az állomás. 16:07kor szállok le a helyi buszról a házunktól 10 percre. Nagy levegő. Itthon vagyok. Anyám lenyúzottnak és soványnak talál. Apám szerint túl sok pénzt kérek havonta, menjek el dolgozni, ha saját lakásban akarok lakni. Igenis. Öröm az ürömben, hogy egy hónap után végre meleg kaját eszek, ráadásul finomat. Este indulok haza. Utolsó busz. 23:43 kor lépek be a kapun.
Vasárnap hajnali 2 óra van. Fekszem a kertben és cigizem. Közben azon tűnődök, hogy a csillagok közül már hány nem létezik. Úgysem tudom meg soha. Elalszom...

Álmatlanság

2009.10.30. 16:00

Éjjelente álmot látok. Nem alszom, csak halucinálok. Ma éjjel láttam nagyszüleimet, s láttam őt is, ahogy felébred, minden rendben és megköszöni mindazt amit teszünk és megért minket.
De ez csak képzelet volt...
Elnyomott a könnyezés pár óra múlva...

Az élet oly' igazságtalan! Minden ami rossz, megadta Neki. Gyűlöllek, Világ!

Bárcsak...

2009.10.23. 22:38

...nálad lennék, melletted aludnék és ez csak egy rossz álom lenne!

...felébresztenél, megcsókolnál, s azt mondanád: "Rosszat álmodtál kedvesem!" 

...átölelnél, magadhoz szorítanál és megvigasztalnál!

...más lenne a múlt, a jelen, s a jövő, ez a tény nem lenne az életemben!

...mellettem lennél, fognád kezem minden percben, hogy ne legyek egyedül!

 

csak egy nyögés

2009.10.23. 13:30

... nincs többre időm és nagyo n kedvem sem kifejteni, úgyhogy csak gyorsan idenyögöm amit gondolok az egész kurva világról:

Igazságtalan, szemét, rohadó szar...és még ragozhatnám tovább... Hányingerem van az egésztől! Gyere Ördög, szabadíts meg, mert ennél már csak jobb lehet odalenn! 

 


[off]

Kizsákmányoló köcsög, aki abból élsz, hogy az elveszett embereknek az utolsó morzsát dobod, dögölnél meg! Beképzlet vén fasz vagy, tudd meg! Hittem ebben a dologban mindig is, de mostmár elhagyott a remény utolsó fénysugara is, miattad! Köszönöm! Remélem szép életetd lesz és sosem fogsz rászorulni orvosokra, mert ha igen megtudod mi a magyarok istene! HAHA. hamár itt tartunk! Nincs nekik ugyebár, vagy ha mégis lenne, csak azért van, hogy megsegítse őket sok bajjal, sok szarral, amennyit elképzelni sem tudnak! Nem boldogságot, szerencsét, szeretetet és megnyugvást ad, hanem minden rosszat, amit csak tud, de annyit, amennyit ezer ember se viselne el! Igen, ezt minde egy vállra terheli! Hogy égne el a Pokol tüzében és lenne végre világosság e Földön!
Bazdmeg!

szükségeltetik

2009.10.18. 20:07

...magány, nyugalom, csend, békesség, fák, hegyek, víz... mert már nem bírom sokáig így :/ 
Ide akarok költözni!! A lényeg, hogy ne legyenek emberek! Egy sem! Állatokat nem bánnék, jó sokat is. :)

boldogságkönny

2009.10.17. 14:37

Depresszió: Nem nevet

Csak a megtört elme
Hiszi azt ,hogy a test gyötrelme
Régi jó dolog, de ha jobban végig gondolod:
Mire volt jó a büszkeségünk
Ha egy lövés és győzhet végül
Mire jó a gyilkoló erő
Karambolban csinos lóerő

De látom a szemeden
Hogy átkod a szemeten 
Fojtogat téged
Folyton a véred

A lelked már nem egy szentély
De nem kell, hogy mesékben élj
Elég ha azt tudod miért
Csak a helyes úton ér
Célba az, aki útnak indul
A boldogságtól újra tisztul
Üvölti vidám énekét,
Hogy sok ilyen kéne még

Mert kell még egy nyugodt hely
És kell néha egy hideg fej
Mert kell még ami jó lehet
A káröröm vissza nem nevet
Nem nevet
Nem nevet
Nem nevet
A káröröm nem nevet vissza!

miket érdemes...

2009.10.14. 20:56

...olvasgatni:

  • Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
  • Szilági CS. Tibor: Harakiri
  • Gneist Joachim: Szerető gyűlölség
  • Kevin Jeckson: Sötét nappalok, fényes éjszakák

 

Nem mindegyik egy az egyben a BPD-vel foglalkozik, de mindegyik könyvet tudom ajánlani, nagyon jók! Kellemes időtöltést hozzájuk! :)

 

Fullmoon

2009.10.12. 23:50

Mert szép, mert szeretem a vámpíros dolgokat, mert szomorú az eleje, mert tetszik és mert mértne?! :)

 

Fullmoon


Sitting in a corner all alone,
staring from the bottom of his soul,
watching the night come in from the window, window

It'll all collapse tonight, the fullmoon is here again
In sickness and in health, understanding so demanding
It has no name, there's one for every season
Makes him insane to know

Running away from it all
"I'll be safe in the cornfields", he thinks
Hunted by his own,
again he feels the moon rising on the sky

Find a barn which to sleep in, but can he hide anymore
Someones at the door, understanding too demanding
Can this be wrong, it's love that is not ending
Makes him insane to know

She should not lock the open door
(run away run away, run away)
Fullmoon is on the sky and he's not a man anymore
sees the change in him but can't
(run away run away, run away)
See what became out of her man... (Fullmoon)

Swimming across the bay,
the night is gray, so calm today
She doesn't wanna wait.
"We've gotta make the love complete tonight..."

In the mist of the morning he cannot fight anymore
hundred moons or more, he's been howling
Knock on the door, and scream that is soon ending
Mess on the floor again...

She should not lock the open door

(run away run away, run away)
Fullmoon is on the sky and he's not a man anymore
sees the change in him but can't
(run away run away, run away)
See what became out of her man


 

Ehhez nincs fordítás most, talán majd később valamikor... Most túl fáradt és sötétlelkületű vagyok mindenhez. Sajnálom!

 

 

 

rossz nap :(

2009.10.12. 23:40

 Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna.Ennél szarabb nap nincs ;(

 Az élet szar!

 

Röviden ennyit akartam mondani...

Walking in my shoes

2009.10.04. 12:57

Najó, ha már youtube-napot tartunk, akkor adjuk meg a módját! :P

Egyik szeretett számom:

Depeche Mode: Walking in my shoes

 

I would tell you about the things
They put me through.
The pain I've been subjected to.
But the Lord himself would blush.
The countless feasts laid at my feet,
Forbidden fruits for me to eat.
But I think your pulse would start to rush.

Now I'm not looking for absolution,
Forgiveness for the things I do.
But before you come to any conclusions -
Try walking in my shoes,
Try walking in my shoes.

You'll stumble in my footsteps,
Keep the same appointments I kept.
If you try walking in my shoes.
If you try walking in my shoes.

Morality would frown upon,
Decency look down upon.
The scapegoat fate's made of me.
But I promise now, my judge and jurors,
My intentions couldn't have been purer.
My case is easy to see.

I'm not looking for a clearer conscience,
Peace of mind after what I've been through.
And before we talk of any repentance -
Try walking in my shoes.
Try walking in my shoes.

You'll stumble in my footsteps,
Keep the same appointments I kept.
If you try walking in my shoes.
If you try walking in my shoes.
Try walking in my shoes.

Now I'm not looking for absolution,
Forgiveness for the things I do.
But before you come to any conclusions -
Try walking in my shoes.
Try walking in my shoes.

You'll stumble in my footsteps,
Keep the same appointments I kept.
If you try walking in my shoes.
Try walking in my shoes.
If you try walking in my shoes.
Try walking in my shoes.

 

 

Csak részletek a fordításból:

~~

Elmondanám neked azokat a dolgokat, amiken keresztülmentem;
a fájdalmat, amit elviseltem.

~~

Most nem várok feloldozást, bocsánatot azért amit tettem,
de mielőtt bármilyen következtetést levonnál,
próbálj meg a helyemben lenni!
Ugyanúgy hibázni fogsz, mint én.

~~

A bűnbak szerepét nekem szánta a sors,
de esküszöm önöknek tisztelt bíráim és esküdtek,
hogy a szándékaim nem is lehettek volna tisztábbak!


Youtube-borderline

2009.10.04. 12:22

Találtam egy videót a youtube-on...

Mondjuk a végefelé kezd eléggé necces lenni...
Mire legyek büszke? Mivan? Mi van az én kezemben? Na ne már!!! (Max egy szép kis bicska/pengekés...)

Arról nem is beszélve, hogy a sötét barlangból kitalálni... meglátom a fényt meg egyebek... Most akkor mire buzdít? A halálra vagy az életre?

No komment...more...

Mad World

2009.10.04. 12:10

Gary Jules: Mad World


All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for the daily races
Going nowhere, going nowhere

Their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I wanna drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny, I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you, I find it hard to take
When people run in circles its a very, very
Mad world, mad world

Children waiting for the day they feel good
Happy birthday, happy birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen

Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me, what's my lesson?
Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny, I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the best I've ever had
I find it hard to tell you, I find it hard to take
When people run in circles its a very, very
Mad world, mad world, enlarging your world
Mad world


Körülöttem ismerős arcok,
Kiürült helyek, kimerült arcok.
Okosan és korán az aznapi megmérettetésekhez.
Menni a semmibe. A semmibe menni.

Hullanak a könnyeik a szemüvegük mögött.
Nincs rá kifejezés. Nincs kifejezés rá.
Elrejtem arcomat, elfojtom bánatomat.
Nincs holnap. Nincs holnap.

Ez valahogy tréfás, valahogy szomorú;
Azok voltak a legszebb álmaim, amelyekben meghaltam.
Nehéz elmesélnem neked, s nehéz elfogadnom is.
Amikor az emberek körbe-körbe futnak.
Ez egy őrült világ, őrült világ.

Gyerekek várják a napot, mikor jól érzik magukat.
Boldog születésnapot! Boldog születésnapot!
És úgy érzik magukat, ahogy minden gyereknek éreznie kéne magát,
Csak ülj és figyelj! Ülj és figyelj!

Mikor iskolába mentem, nagyon ideges voltam.
Nem ismert engem senki. Senki sem ismert.
Hello! Tanár úr, mondja mi a lecke!
Jól vizsgáljon át! Vizsgáljon jól át!

Ez valahogy tréfás, s valahogy szomorú;
A legszebb álmaim azok voltak, amikben meghaltam.
Nehéz elmesélnem neked, s nehéz elfogadnom.
Amikor az emberek körbe-körbe futnak...
Ez egy nagyon őrült világ!
Őrült világ! Kitágul a világod, őrült világ!
Őrült világ!!


 

Nem tudok túl jól angolul, de szeretek verseket írni és ezt a dalt különösen nagyon szeretem. Én így fordítottam le...szerintem egész őrült lett! :)

Új élet

2009.10.03. 22:38

Szeretnék új életet kezdeni. Elköltözni másik városba, országba. Megszakítani minden kapcsolatot a mostani ismerősökkel, mindenkivel. Kitörölni a múltat, elszakítani a mostani énemet attól,amiben most van. Talán jobb lenne akkor... talán... ?

Le lehet-e győzni a múltat? El lehet-e törölni? Nem, a múlt nyomot, fontos üzeneteket és túlélési recepteket hagy maga után.

// Joachim Gneist: Szerető gyűlölség

Az a baj, hogy nekem sok gondom van a múlttal. Folyton vissza-vissza térnek emlékek, újra és újra ismétlődik a "történelem". Mármint az én történelmem, az életemben- már ha életnek nevezhető az, amit (át)élek.

Persze mindennek megvan az oka. Elfogadom- legalábbis megpróbálom, hogy az élet nehéz és küzdeni kell mindhalálig. "Amig nem adod fel,nem tudnak legyőzni." Sosem adom fel, de néha már nem bírom tovább erővel. Ki segít? Ki akar egyáltalán segíteni? Foglalkozni velem, a bajaimmal és az őrült gondolataimmal? Azt hiszem a válasz egyértelmű: senki.
Ez vagyok én. Egy magányos, megtört lélek, akinek minden fáj, s mégis minden mindegy, semleges. A lélek továbbszáll, a sebek csak a testen láthatóak, a lélek sebei csak a szemekben, esetleg az arcon látszik...de azokra úgysem figyel senkisem. Egyedül vagyok minden gondommal és sosem fogok "meggyógyulni". Talán nem is akarok?...
 

"csoport"

2009.10.03. 18:52

Szeretnék létrehozni egy társaságot, amit (főként) borderline emberek alkotnak. Beszélgetni, összejárni,levelezni,vitatkozni,problémamegbeszélni...stb.

Szerintem jó lenne...

Csatlakozz, ha te is így gondolod és részt vennél benne:

http://groups.google.hu/group/borderlany

 

Wikipédia - BPD diagnózis

2009.10.03. 14:08

A diagnózis megállapításához az alábbiak közül minimum öt szükséges.


Megkülönböztető diagnosztika

Lényeges megkülönböztetni a pszichotikus affektív zavaroktól. A pszichotikus zavarok általában hirtelen lépnek fel, ezzel szemben a BPD állandósult működészavarral jellemezhetők, melyek mélyen rögzült karaktervonások jelei. A pszichotikus tünetek pedig sokszor extrém külső stressz hatására jelentkeznek. Ezen esetekben a megterhelés csökkentése esetén a beteg állapota gyorsan javulni kezd, míg a BPD esetén a stresszcsökkenés nem feltétlenül jár állapotjavulással.



~~Identitászavar
DSM-IV(6). Kifejezett és állandósult identitászavar az alábbiak közül legalább két vonatkozásban:

  • önkép
  • szexuális orientáció
  • hosszú távú célok, pályaválasztás
  • barátok megválasztása
  • értékrend

~~Kapcsolati instabilitás
DSM-IV(1). [3] Kapcsolatokban a túlzott idealizálás és a leértékelés közötti ingadozás
Távolságtartás: DSM-IV(8). A valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett heves erőfeszítések (melyek a személyközi kapcsolataiban távolságtartásban nyilvánulnak meg, illetve nem tartja meg/nem ápolja hosszabb távon barátságait/kapcsolatait)

~~Érzelmi instabilitás
DSM-IV(3) Az alaphangulat depresszió, irritábilitás vagy szorongás felé való eltolódása, mely néhány óráig, de legfeljebb néhány napig tart.
Krónikus üresség- és unalomérzet. DSM-IV(7).

~~Gyenge önkontroll
DSM-IV(4). A helyzetnek nem megfelelő heves düh, vagy a düh feletti kontroll hiánya, például gyakori indulathullámzások

~~Önkárosító inpulzivitás
DSM-IV(2). Minimum két területen megjelenő önkárosító impulzivitás a következők közül:

  • költekezés
  • szexualitás
  • alkohol-, túlzott gyógyszerfogyasztás vagy droghasználat
  • falánk evés
  • felelőtlen autóvezetés
  • bolti lopás

~~Öngyilkossági gesztusok, tendenciák
Öngyilkossági fenyegetőzések-gesztusok, öncsonkító viselkedés. (ismétlődő rendszerességgel) DSM-IV(5)

Wikipédia- BPD

2009.10.03. 14:03

"Borderline"

A határeseti személyiségzavar fogalmát a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban betegek egy olyan csoportjának jellemzésére, akik „betegebbeknek” tűntek, mint a neurotikusok, de „kevésbé betegnek”, mint a pszichotikusok. Az akkori "standard" pszichoanalitikus módszerekkel való kezelés nem segített, sőt inkább rontott az állapotukon. A fogalmat a későbbiekben alig használták.

 

Határeseti személyiségzavar

* A borderline meghatározás először 1967-ben jelent meg a Journal of Psychoanalitic Association című lapban a pszichoanalitikus Otto Kernberg cikkében a személyiségzavar súlyosságát minősítő jelzőként. (a borderline kifejezés magyar jelentése „határeset”, „határvonal”) Kernberg a borderline személyiségszerveződés fogalmát Adolf Stern definíciójához hasonlóan a neurózis és a pszichózis határán elhelyezkedő állapotként határozta meg.
* 1968-ban Grinker R.-által publikált kutatások következtetései különösen fontosak, ugyanis ő végzett először empirikus vizsgálatokat, és ő alkalmazott először explicit kritériumokat a borderline elkülönítésére. Grinker 51- beteget vizsgált melyek alapján 4 fő altípust különített el:

1. - A pszichózishoz közel álló-t amelyre jellemző a(z):

  • elhanyagolt küllem,
  • felborult étrend,
  • kizárólag negatív affektusok és
  • dühkitörések voltak megfigyelhetőek

 

2. - A második a "cluster" vagy "mag borderline" volt, amely a

  • kapcsolataiban szélsőséges,
  • düh gyakori kiélése,
  • depresszió és az
  • összefogott énidentitás hiánya volt jellemző

 

3. - A harmadik "az affektus nélküli személyiségek csoportja". (Mára nyilvánvalóan e harmadik csoport nem borderline-okból állt hanem, valószínűleg a mai DSM-IV nek megfelelően skizoid személyekről van szó, ugyanis az érzelemmenteség a borderline személyekre nem jellemző)


4. - A negyedik csoport a "neurózis határán állók" akikre a(z):

  • önértékelés zavara,
  • másoktól való függés,
  • gyakori düh és
  • bűntudat nélküli depressziós hagulat volt jellemző.

 

  Borderline Group of Neurosis

* 1977-ben Gunderson J. G. számos szerző munkáját áttekintve empirikus vizsgálatokat végzett, ezen vizsgálatok alapján a borderline karaktert úgy jellemezte, mint aki

  • - heves érzelmeket mutat, de főképpen ellenséges indulatot és depressziót
  • - élvezethajhász
  • - gyakran deperszonalizálódik, "szétesik"
  • - alkalmanként önpusztító magatartás jellemző (gyógyszer túladagolás, promiszkuitás)
  • - identitászavara van
  • - rövid pszichotikus epizódok jellemzőek
  • - mindemellett a kapcsolatokra jellemző a felületesség, a függőség (dependencia) és a manipulatív megoldások közötti hezitálás.

 

Gunderson mindezekkel a tünetekkel jellemzett eseteket "Borderline Group of Neurosis"-nak nevezett, és tíz fő karaktervonással jellemezte, melyek közül a főbbek a következők:

  • - nárcizmus
  • - "lelki vérzékenység"
  • - túlérzékenység
  • - lelki merevség
  • - önértékelését érintő visszajelzésekre "düh, depresszió, vagy szorongás"-sal reagál
  • - kisebbrendűségi érzések
  • - mazochizmus
  • - a belső lelki nehézségek miatt a külvilág hibáztatása
  • - nehézségek a valóságvizsgálatban

 

Otto Kernberg értelmezése (amely szerint a borderline határeset a neurózis és az elmebetegségek között) mára érvényét vesztette, ennek ellenére e tünetegyüttes megnevezésére találóbb kifejezés nem született, így a borderlnie kifejezés maradt használatban.

Diagnózis

2009.10.03. 13:24

1. Soha sem érzem azt hogy valahová tartozom.
2. Félek attól, hogy megőrülök.
3. Szeretném önmagam megsebezni.
4. Félek egy erős személyes kapcsolatba belemenni.
5. Gyakran tartok valakit nagyszerű személynek, de utána csalódok benne.
6. Gyakran csalódom az emberekben.
7. Az a benyomásom, hogy nem tudok zöldágra vergődni az élettel.
8. Messzinek tűnik az az idő, amikor magam boldognak éreztem.
9. Belül üresnek érzem magam.
10. Az a benyomásom, hogy az életem irányítás alól kiesett.
11. Gyakran érzem magam egyedül.
12. Nem az az ember vagyok aki szerettem volna lenni.
13. Minden újtól félek.
14. Nehezemre esik, hogy dolgokra emlékezzem.
15. Nehezemre esik döntéseket hozni.
16. Olyan érzésem van, mintha egy fal venne körül.
17. Gyakran nem vagyok benne biztos ki is vagyok.
18. Félek a jövőtől.
19. Néha olyan érzésem van, hogy szétesek.
20. Néha félek attól, hogy a nyilvánosság előtt összesek.
21. Soha sem értem el annyit, mint amennyit elérhettem volna.
22. Olyan, mintha egy szerepet játszanék, s közben figyelném magam.
23. A családomnak jobb lenne nélkülem.
24. Egyre többször gondolok arra, hogy mindenhol a rövidebbet húzom.
25. Nem tudom megmondani mi az amit legközelebb tenni fogok.
26. Ha belemegyek egy kapcsolatba, akkor úgy érzem magam, mint egy csapdában.
27. Senki sem szeret.
28. Nem tudom megkülönböztetni mi az ami tényleg megtörtént és mi az amit csak bebeszéltem magamnak.
29. Az emberek úgy bánnak velem, mint egy tárggyal.
30. Néha különös dolgok járnak a fejemben, és nem tudok megszabadulni tőlük.
31. Az a benyomásom, hogy az életem reménytelen.
32. Nem tisztelem önmagam.
33. Mintha ködben élnék.
34. Vesztes vagyok.
35. Félek felelőséget vállalni mások iránt.
36. Az az érzésem, hogy nincs rám szükség.
37. Nincsenek valódi barátaim.
38. Az az érzésem, hogy a saját életem nem tartom a kezemben.
39. Nem érzem magam jól tömegben (mozi,vásárlás).
40. Nehezemre esik barátságokat kötni.
41. Túl késő megpróbálni önálló személlyé válni.
42. Nehéz nyugton lennem és lazitanom.
43. Az az érzésem, mintha más emberek olvasnának bennem, mint egy nyitott könyvben.
44. Gyakran az az érzésem, hogy valami történni fog.
45. Halálgondolatok.
46. Gyakran nem vagyok benne biztos, hogy való di nő/férfi vagyok.
47. Nehezemre esik barátságokat fenntartani.
48. Utálom magam.
49. Gyakran kerülök szexuális kapcsolatba emberekkel, akik semmit sem jelentenek.
50. Félek széles utakon, tereken.
51. Néha csak azért beszélek, hogy megbizonyosodjam, létezek.
52. Gyakran nem vagyok önmagam.


Diagnosztizált borderline páciensek átlag 23,9-re válaszoltak igennel.

Borderline személyiségzavar

2009.10.03. 13:23

A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól.

Bár a személyiségzavart, mint diagnózist csak 18 éves életkor felett állapíthatjuk meg, előzetes figyelmeztető jelek már gyermekkorban észlelhetők. A személyiségzavar ugyanakkor (és ez a probléma lényege!) nem betegség, hanem állapot, mely hosszú, éveken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is csak igen nehezen befolyásolható! A személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez. A személyiségzavar tüneteitől többnyire inkább a beteg családja szenved, állandó gondot jelenthet szűkebb, de akár tágabb környezetének is. Emellett gyakran a beteg is szenvedésként éli meg mindennapjait. Stabilak az instabilitásban.

"A borderline személyiségzavar gyakorisága"

Más betegségekkel is járhat együtt A borderline (határeseti) személyiségzavar előfordulási gyakorisága 2-3 százalék. Gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőséggel, így nem meglepő, hogy pszichiátriai osztályokon a beteganyag 12-15 százalékánál diagnosztizálható.

A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak. Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak, hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni, gyakoriak az agresszív megnyilvánulások. Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.

Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait

Hiányoznak a hosszútávú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Jellemzőek a párkapcsolati nehézségek, gyakori, felelőtlen partnercsere, kisebb-nagyobb törvénysértés, drog-, alkoholfogyasztás. Önpusztító életmódot élnek, gyakoriak az öngyilkossági fenyegetések, kísérletek is. Rendkívül félnek az egyedülmaradástól, szeparációtól, unalomtól. Állandó élménykeresés, kifejezett törődésigény jellemzi őket. Kezelésük nehézkes, átütő, pláne gyors siker nem várható, és ennek gyakran éppen a betegek ambivalens, változékony hozzáállása az oka. A szélsőséges hangulati ingadozások, szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén nagyon könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat. Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastuktúrálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoport-terápia is hatékony lehet. Persze ehhez meg kell nyerni az egyén együttműködését, mely önmagában is nehéz feladat.

Forrás: Webbeteg - Dr. Dinya Zoltán,pszichiáter